Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
Gyárfás szerint a megyei szervezet átvétele eredményeként a Jászkunságban is összekapcsolódnának a kizárólag születési előjogok, és a nagyobb vagyon alapján gyakorolt politikai jogok. Ez az 1848-as törvények szellemével is ellenkezne, mert az fő vonalaiban a népképviseletre épült, s „csak az események gyorsasága miatt volt kénytelen az országgyűlés az arisztokratikus alappal vegyíteni". Az 1848: 5. te. viszont az országgyűlést népképviselet alapján rendezte, s ugyanezt az alapot fogadta el a 25.te. a kerületek rendezésére is. Éppen ezért innen kell kiindulni hiszen a Jászkun Kerületben már 1848-ban léteztek azok az alapok „melyeket csak a múlt idők rozsdáitól az önkény s nepotismus kinövéseitől s elnyomásától kellene megtisztítani mert ha bár a szabad választási jog sok esetben elferdítve, elnyomva, s így csak látszólagos volt: de létezett az elvben s elemeiben...." Gyárfás szerint inkább a vármegyéknek kellene a szabad kerülethez igazodni. Kolosy szerint e nagy horderejű kérdés megvitatása a parlamentre tartozik, hiszen az a közgyűlés amelybe az 1.619 fő népességű Felső Szent György éppen úgy 4 képviselőt küld, mint a 19.910 fő népességű Félegyháza, nem alkalmas a jászkunok közóhajának kifejezésére. A fő kérdés pedig az, hogy a jászkunok különbözni akarnak a vármegyéktől, vagy éppen ellenkezően, azonosulni akarnak velük. Kolosy cikkeiben az egységes igazgatás mellett döntött, mert szerinte nincs speciális jászkun érdek, ami a többi megyétől eltérő rendezést és választási törvényt kívánna. Szerinte a létező választói jog túl széles. A Jászkun Kerületben minden hetedik ember követ és minden nyolcadik tisztviselő-választó, mert itt mindenki polgárnak számít, akármilyen csekély redemptióval bír. Kolosy még a kerület nevében is változást javasolt, mondván legyen az új név: „Jász és Kun törvényesen egyesült megyék", melynek élén egy fő és két alispán álljon, mint a vármegyékben. Az anakronisztikus elnevezéseket, mint pl. kapitány, kapitányság meg kell szüntetni, mert értelemzavarók! A polgári átalakulás követelményeinek leginkább megfelelő véleményt, mint a Jászkunság történetében már annyiszor, most is a nagykun kapitány képviselte. Júliusban megjelentetett Írásában részben még az áprilisi közgyűlésre beadott rendezési tervtől is elhatárolódott, bár annak szövegét akkor aláírta. Nagy János a tervezetből helyeselte a tisztviselők minősítésének megkövetelését, a közgyűlési képviselet módját és a képviselet időnkénti választás útján történő felfrissítését. Nem értett egyet a közvetett választással, és azzal sem, hogy a kijelölést egy tizes bizottság végezze, mert az visszahozza a nepotizmust. Javasolta, hogy a választmány csak a képviselők (előző közgyűlés) meghallgatása után döntsön. A 256 közgyűlési képviselőt választási szempontból kevésnek találta, de soknak a tanácskozáshoz. A bizottság szerint a tisztviselőket 3 évre, a képviselőket 9 évre választanák. A nagykun kapitány ezt éppen fordítva java539 A rokonok és családtagok irányában megnyilvánuló protekció. Gondoljunk itt a kerületi tisztségviselőkkel kapcsolatos választási problémákra, melyek 1843-ra már mozgalmat gerjesztettek. 197
