Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

megtételére is. J A végrehajtásban pedig a minden kerületben létező egészségügyi közegek, a tisztiorvosok, a hatósági bábák és a közigazgatás tisztviselői segédkezzenek. A Jász Kerület részletes ügyrendi szabályzatot készített, amelyet a Jászkunság című hetilapban is közzétettek. A Nagykun Kerülethez hasonlóan vélekedtek, amikor a bizottmány hatáskörét kiterjesztették, de csak indítványozási és véleményezési joggal, az egészségügyet kerületi szinten érintő minden kérdésre. A végrehajtást ők is a kerületi szaktisztviselőkre és a közigazgatási szervezetekre bízták.

536 A bizottságok közül az 1. számú alkalmi bizottság foglalkozott a kerületek igazgatási szerkezetének átalakításával. Saját javaslatuk elkészítése előtt tanulmányozták Ugocsa, Nógrád, Szepes, Sáros, Vas és Somogy vármegyék megküldött javaslatait, de azokkal csak részben értettek egyet. Az 1868. április 22-i közgyűlésre beadott bizottsági javaslat szerint a Jászkun Kerület rendezésének alapja az 1848:25., 23., és 16. te. értelmében kimondott „népfelség" elvéből következően csak független képviselet lehet, melynek választott hatósága a kerületi közgyűlés. A javaslat a kerületi közgyűlésnek mindazokat a jogokat megadta, amelyeket a vármegyei közgyűlések korábban birtokoltak: a szabad politikai , a vitatkozási és a felterjesztési, a határozati, a statútum alkotási és a levelezési jogot. Elképzelésük szerint a közgyűlés felelősséggel tartozzon a kormánynak és a kerület népének. A kerületi elöljáróság továbbra is a közigazgatás és a törvénykezés egész rendszerét igazgatná, de úgy, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól teljesen elkülönüljön. Ez a javaslat nem vette volna ki a törvénykezést a „megye" hatásköréből, hogy fenntartsa ezzel annak feudális jogait. Mégis, mivel a polgári átalakulás követelményeit felismerték, a megyei hatáskörben végzett törvénykezést a közigazgatástól elkülönítve végezték volna. A polgári igazgatás és a parlamentáris kormányzás elveihez igazodtak a szaktisztviselők - a telekkönyvi, a törvénykezési, a mérnöki és az orvosi - állások „örökös időre" de választással történő betöltésével is. Visszalépést jelentett, hogy a kerületi tisztviselőket a vármegyékhez hasonlóan közvetett választással, azaz a közgyűlési tagok által választották volna. Ennél a kerületekben már 1848 előtt is sokkal szélesebb választói réteg döntött a tisztségviselők választásáról. Talán éppen ezért, a megszorítást ellensúlyozadó, a kerületi közgyűlés tagjait nem az 1848:23. te, hanem az annál szélesebb jogalappal rendelkező 1848:5. tc.-ben meghatározott cenzus szerint óhajtották megválasztani. Különösen konzervatív, a kerületek túlhaladott hagyományaihoz ragaszkodó volt az a javaslat, amelyben a közgyűlési tagok számát a népesség száma mellett 535 BKML. Kf. KK. 774/1868. kig. 536 Jászkunság 1868. febr. 9., 45-46. p. - Jászkunság 1868. febr. 16., 53. 1. 195