Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

hogy az új szervezeti rendben a közigazgatás és a törvénykezés ismét elkülönült, és feladatait külön személyek látták el. Hamarosan az is bebizonyosodott, hogy az ügyek folyamatos viteléhez bizonyos esetekben elkerülhetetlen a közgyűlések összehívása. Mivel a kérdés országos jellegű volt, márciusban a császár engedélyezte - de csak kivételes esetekben - a közgyűlések megtartását. A helytartótanács március 12-én leiratban tudatta a kerületekkel, hogy „nyilvános közgyűléseket a közjogi és a politikai kérdések teljes kizárásával" tarthatnak. A főkapitány személyesen felelt azért, hogy e közgyűléseken ,,nem kívánatos" viták és határozatok ne születhessenek. A leiratot a „helységek gyűlései" tudomásul vették és azt gondolták, hogy e királyi kegy a kerületek önkormányzati hatóságát teljesen helyreállította, és a más hatósággal egyébként sem pótolt közgyűlésre tartozó ügyek intézését lehetővé tette.

495 A közgyűlés összehívása azonban még váratott magára. Jankóvich csak május 18-ra hívta össze a kapitányokat, hogy előzetesen megbeszélje velük a közgyűlés előkészítését.

496 Az új tisztikarok hivatalba lépése után a közigazgatási és a jogszolgáltatási feladatok ellátása viszonylag zökkenőmentesen zajlott. Az egyenes adók kezelése az állami pénzügyi közegek kezében maradt. Az árvaügy kezelése eltért a vármegyékétől, ugyanis az árvák vagyonát a Jászkun Kerületben a községeknél kezelték, s a kerületek közgyűlésének csak ellenőrzési joga volt. A helytartótanács 1862. májusában megkísérelte ezt a gyakorlatot megszüntetni, de a községek ellenállása miatt októberben mégis hozzájárult a községi kezeléshez. A kerületek is egyetértettek a döntéssel. így továbbra is megmaradt az 1848 előtti gyakorlat, vagyis az árvaügyek felett csupán a főfelügyelet illette a Jászkun Kerületet. A közbiztonság közegei, a csendőrök és a pandúrok, valamint a helyi rendészeti tisztségek hatáskörét a szeptember 29-i intézvény tisztázta. A csendőrállomások kijelölése a főkapitány joga lett. A csendőrség állami hatóságként tevékenykedett, a pandúrok pedig a helyi biztonságra ügyeltek, kizárólag a megyehatáron belül. Szükség esetén a helyi rendészeti közegeket is igénybe vehették. Egy év eltelte után is több olyan kérdés maradt, sőt egyre inkább felerősödött és megoldást kívánt, amelyeket nem lehetett megkerülni. Megoldásukhoz közmegegyezés, illetve közgyűlési állásfoglalás vált szükségessé. Ilyen sajátos gond volt a hármaskerületben a közbirtokosság tisztázatlan jogköre, a községek igazgatásának rendezése, valamint a polgári peres eljárások, különösen az örökösödési ügyekkel kapcsolatos állásfoglalások nem egységes intézése. A felgyülemlett kérdések tisztázására a főkapitány 1863. február 4-re összehívta a Jászkun Kerületek nyilvános köztanácskozmányát,

49 a közgyűlést. 495 BKML. Kf. lt. tan. jkv. 1862. márc. 12. 496 BKML. Kf. It. Kiskun Kapitányság iratai 11.531/1862. 497 BKML. Kf. lt. Kiskun Kapitányság I. 13/1862. 498 BKML. Kf. lt. L35. Fasc. 1. Cs. 5. Sz. 59./1862. 499 BKML. Kf. lt. Kiskun Kapitányság ir. V. 1292./1863. 180