Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

kezett. A Jászkun Kerületben minden községben két telekkönyv létezett. Egyik a községi telekkönyv, mely a redemptionális viszonyokon alapult, s ezt még sok élő jogfolytonosság miatt vezetni kellett: a másik a hitel alapjául szolgáló telekkönyv, melynek további vezetése mellett az országbírói értekezlet által is állást foglalt. Mindkét telekkönyv folytatására szükség lett volna, de az új telekkönyvvezetők megfelelő szaktudás hiányában ezt nem látták be, így például a halálozások folytán bekövetkezett birtokváltozások nyilvántartása teljesen elmaradt. Megcsappantak a közjövedelmek, s ennek legfőbb oka az volt, hogy azok legbiztosabb forrása az úgynevezett királyi kisebb haszonvételek bérbeadásából adódó jövedelem a jogok félreértése miatt lecsökkent. Ugyanis olyanok is tömegesen éltek a szabad bor- és húsmérés jogával, akiket az még a megszabott három hónapos időtartamra sem illetett volna meg. így a bérlők nem tudtak megfelelően kereskedni és bérletet fizetni. E hiányosság kiküszöbölése ismét nagy szakértelmet kívánt, hiszen csak az élő és az 1848 előtti viszonyok és statútumok alapos ismeretével lehetett rendet teremteni. Első lépésként a szeptember 23-i közgyűlésre egy bizottság elkészítette a kerületi követelményekhez és az országos előírásokhoz igazodva azt a részletes utasítást, amely kötelező érvénnyel szabályozta a birtokviszonyok rendezett nyilvántartását. A szabályzat szerint a telekbírósági határozatokat - úgy, mint 1848 előtt - be kellett jegyezni az örök adásvételi jegyzőkönyvekbe. Az iktatókönyvbe az átírásoknál az elintézés ideje helyett az örökvallási jegyzőkönyvnek azt a számát írták, amely alatt az ügyet elintézték. Az érintett feleket vagy megbízottjukat szintén a régi szokáshoz visszatérve kötelezték a tanácsülésen való személyes megjelenésre, ahol előttük a jegyzőkönyvbe beírt határozatot felolvasták. A telekkönyvi törvény szerint a személyes megjelenés nem volt kötelező. A személyesen megjelent szerződő felek az örökvallási jegyzőkönyvbe szóról szóra bevezetett és jóváhagyott szerződés szövegét írásban is kézhez kapták. Egyben elrendelték, hogy - mint 1848-ban és azelőtt - a vevő a vételár 1%-át fizesse be a kórházpénztár javára.

484 A tanácsok bírósági feladatainak ellátására az országbírói tanács előírásai szerint elhatározták, hogy minden rendezett tanácsú jászkunsági községben kiegészítik a tanácsot három jogtudó taggal. Igaz, az országbírói értekezlet ezirányú határozata a szabad királyi városokra vonatkozott, de mivel a jászkunsági községekben a tanácsok a büntető- és váltópereket kivéve, ugyanazzal a bírói hatáskörrel bírtak, mint a szabad királyi városok, a közgyűlés döntése indokoltnak tekinthető. Az üres házipénztártól és a közigazgatás gyakorlati nehézségeitől eltekintve, a kerületek és helységeik egységesen kitartottak a Deák Ferenc által képviselt törekvések mellett, s ezt az országgyűlés feloszlatása után a Deák Ferencnek küldött üdvözlő levélben is kifejezték.

485 Az országgyűlés feloszlatásakor mondott 484 SZML. JKK. kgy. iratok 1861. 4.köt. 733.sz. 485 BKML. Kf. lt. Lad. 31. Fase. 3. Cs. 7. Sz. 150./1861. 176