Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Megtagadták az adókönyvek kiadását, a beszállásolást, az előfogatolást, és egy garast sem fizettek. Közgyűlésük úgy határozott, hogy míg minden élelmiszerből ki nem pusztíttatnak, az adófizetést az egyes családoknak sem engedik. Ezért azoknak a házaknak, ahová katonát szállásoltak, élelmiszert juttattak. Az okozott károk megtérítését is magára vállalta a község. Csongrád tanácsa követésre ajánlotta a módszert és csatlakozásra hívta fel Félegyházát, bízva abban, hogy a kormány megismeri a nemzetben rejlő jogvédelmi erőt, lemond a további kényszerítésről, sőt hajlandóbb lesz az országgyűlési feliratban kifejezett - Deák Ferenc feliratáról van szó - nemzeti óhajtás teljesítésére. Félegyháza elfogadta a csongrádi javaslatot, és gyűjtést rendezett a csongrádiak megsegítésére.

477 Augusztus közepén Félegyházát is felszólította a szegedi es. kir. Pénzügyi Körzeti Igazgatóság, hogy a pénzügyminiszteri rendelet szerint augusztus 21-ig adja át az adóbeszedéshez szükséges főkönyveket és összeírásokat. Megígérték, hogy azok átadása esetén szeptember 15-ig - tekintettel a mezőgazdasági munkákra - az adóbehajtást felfüggesztik.

478 A sorsát a többi kerületbeli helység sem kerülhette el. A katonaság segítségével az adóbehajtások változó ütemben, de folyamatosan zajlottak. A Jászkun Kerület önkormányzata az ország alkotmányos rendjének helyreállításáért folytatott törekvéseiben az ország többi törvényhatóságához igazodott. Ez tükröződik az adó megtagadásokban, a vármegyék feliratainak támogatásában és a kerületek felirataiban is. A legpontosabban március 16-i emlékiratában Jászberény fogalmazta meg e törekvést. A kerületek kiváltságait 1848 lerombolta, de ezzel leomlott a „testvéri megyéktől" elválasztó fal is, s velük ezentúl azonos szabadságot vagy szenvedést kívántak, ,,avagy a legutóbbi időben is hol van jajszó? melyet ajkán kibocsátott volna azért Jászberény, hogy az úrbéri megváltáshoz, mint akár-melyik vármegye járul." - írták. A nemzetiségekkel szemben hasonló pártoló és baráti magatartást tanúsítottak. A nemzetiségek aggódva figyelték az abszolutizmus évei után újra megnyilatkozó politikusok kijelentéseit. A rendszer összeomlása számukra is örvendetes volt, de az 1848-as alap helyreállításának programja félelmeket is keltett, vajon a magyar mozgalom nem irányul-e a nemzeti törekvések elnyomására, az egykori politikai hegemónia visszaállítására. Félegyháza a megbékélés, a közös fellépés mellett foglalt állást amikor Zágráb vármegye átiratára biztosítékot adott arról, hogy országgyűlési követe által minden nemzetiségi jogot támogat, ezért - írják - ,,ha valaki azt mondja nektek, hogy mi, magyarok a mi nemzetiségünket és alkotmányos jogainkat a ti rovástokra és a Szent Korona alatt ősidőktől létező nemzetiségek jogtalan csorbításával akarjuk terjeszteni - az ilyesmit állító rágalmaz minket, rosszakarónk nekünk, úgy mint nektek."

480 A kerületekben még reménykedtek az országgyűlés sikeres 477 Uo. Sz.92,/1861. 478 Uo. Sz. 107./1861. 479 Uo. SZ.32-/1861. 174