Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

1699-ben az eladatás előkészítéseként elrendelték a Jászkunság összeírását, mely összeírás lefolytatásától beszélhetünk jogilag is Jászkun Kerületről, hiszen e területen élőket mint a Jászkun Kerület jobbágysorba taszított népességét együtt, közös és azonos adózási és igazgatási valamint jogszolgáltatási feltételek megteremtésével vásárolta meg a Német Lovagrend. A koronabirtokon fekvő, évszázadok folyamatos küzdelmeiben önálló politikai egységgé és hatósággá vált Jászkun Kerület 1702. március 22-én 500.000 rajnai forintért került a Német Lovagrend földesúri tulajdonjogába. A jászkunok nem törődtek bele kiváltságaik elvesztésébe. Az 1703-ban kirobbanó Rákóczi-szabadságharcban a kiváltságaikat elismerő Rákóczi mellé álltak. A szabadságharc veresége után pedig igazgatási autonómiájukból erőt merítve, melynek eltörlése a távollevő Lovagrendnek sem állt érdekében - belső ellenállással megakadályozták mind a jobbágytelkek, mind a robotszolgáltatásra épülő majorsági gazdálkodás bevezetését. A Jászkun Kerület településeinek közigazgatása a XVIII. század elejére nagymértékben hasonult a vármegyék falvainak és mezővárosainak igazgatásához. Az 1705-ben készített jászok összeírásában

44 az összeírtak között az egyes községekben főbíró, másodbíró, jegyző, kapitány, hadnagy, tizedesek és felügyelők találhatók. Ezek a tisztségek azonban nem csupán a környező mezővárosok igazgatási vonásait tükrözik, a kapitány, a hadnagy, a tizedesek tisztsége mutatja a középkori katonai szervezet nyomait, de bizonyára a XVII. század közepén működő parasztvármegye hasonló nevű, de szintén katonai jellegű tisztségeit is.

45 Igaz, a XVIII. század elején a hadnagyok, tizedesek, esetenként még létező kapitányok már a település belső életének igazgatásában, annak egyre jobban kiépülő rendészeti ágazatában tevékenykedtek. A falvaknál még összetettebb képet tükröz a mezővárosi igazgatási szervezet. Jászberényben már a XVIII. század első évtizedében 33 tisztviselőből állt a városi elöljáróság. Szinte mindazok a tisztségek léteztek, amelyek a XIX. században is működtek. A létező helyi önkormányzati életet és annak igazgatását hűen tükrözik a kis mennyiségben megmaradt egykorú hivatali írásbeliség iratai. Jászberény esetében a tanács, élén a főbíróval, kezelte az adókat és a királyi kisebb haszonvételeket . A főbíró képviselte a várost a jász kerületi és a jászkun kerületi közgyűléseken.

47 Hasonló közigazgatási szervezet létezett a Kiskun Kerület településein is. Kiskunhalason a város élén a főbíró és a tanács állt, e szervezet létezését évtizedekre visszanyúlóan bizonyítani lehet. 44 MOL. U. et С. 110:39 Conscriptio Jazicum 1705. 45 A XVII. századi hódoltsági körülmények, az egyre rosszabb közbiztonság, a végvári katonaság portyázásai a Duna-Tisza köze hadak útjában" élő népét súlyosan érintették. Ezek között a körülmények között önvédelmi szerveződésként jött létre a parasztvármegye. Élén a parasztkapitány állt, a kisebb kerületek vezetői a hadnagyok, a falvakban lévő tizedesek felettesei voltak. Békés. 1990. 237-253. 46 SZML. fondjainak és állagainak jegyzéke, 1988. 47 SZML. Jászberény, Prot. 1696-1720. 48 Nagy Szeder, 1926. 1.150. 16