Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

A Német Lovagrend ténylegesen csak a Rákóczi szabadságharc után tudta birtokba venni a Jászkun Kerület 890.000 kh-as területét,^ melyen három mezőváros, 10 jászsági, 5 kiskunsági és 5 nagykunsági község létezett a hozzájuk tartozó 53 pusztával. Az adásvételi szerződés 1. és 6. pontja tartalmazta az úriszéki bíráskodás módját és lehetőségét , s egyben tükrözte az alsó és középfokú közigazgatási és bíráskodási szervezet érintetlenül hagyását.

51 A kialakult viszonylag szabad helyhatósági autonómia inkább a szabad királyi városok gyakorlatához, mint a vármegyékhez kezdett hasonlítani. Fontos tényező volt e folyamatban, hogy a királyi kisebb haszonvételekkel a szabad királyi városokhoz hasonlóan szabadon rendelkeztek, s ebből a helyhatósági igazgatást és az önkormányzati élet gazdasági hátterét megteremthették. A közigazgatási viszonyokban a Lovagrend földesurasága alatt csupán annyi változott, hogy a Hármas Kerület élén álló alkapitány címéből kimaradt a nádori jelző. 1714-től az alkapitányt a Lovagrend hozzájárulásával választották. A főkapitányi tisztet pedig a földesúri adminisztrátor töltötte be. Az egyes helységek helyhatósági tisztségviselőiket maguk választották. Bár teljes autonómiáról nem lehetett szó, bírósági gyakorlatukban a helyhatóságok választott tisztségviselői számon tartották az egykori kiváltságokat. A viszonylagos autonóm igazgatás tette lehetővé annak megszervezését is, hogy anyagi terhek vállalásával 1734-ben saját költségükön építsék fel a Hármas Kerület közös székházát Jászberényben. így elkerülték, hogy annak urasági székhely jellege legyen. A kerületek közgyűléseket tartottak, ahol alapszabályokat (statútumokat) alkottak, s ugyanezt tették az egyes helységek is. 1737. november 20-án a Kiskunlacházán tartott összkerületi közgyűlésben például az igazgatási és együttélési rendelkezéseket megszegők büntetését szabályozták.

53 A Lovagrendnek nem állt érdekében a helyhatósági szervezetek életébe belenyúlni, hiszen azok a kivetett adók és árenda beszedésének szervezett kereteit, az esetleges mulasztók szankcionálását is megoldották. Az éves jövedelem begyűjtése a Lovagrend számára, az adott körülmények között, a helyi igazgatás önállóságával vált elérhetővé. A koronabirtok eladása ellen a magyar országgyűlés már 1715-ben tiltakozott, törvénytelennek nyilvánítva azt. A tiltakozás elevenen tartását a jászkunok a nádor közbenjárásával érték el. Mivel a vétel törvényesítését és a Lovagrend magyarországi honosítását - mely nélkül országgyűlési szavazata s befolyása nem lehetett - a Német Lovagrend nem tudta elfogadtatni, 1730-ban lemondtak a koronabirtokról a Pesti Invalidus Ház javára. Az új tulajdonos beiktatása 1731. 49 A Német Lovagrend formális birtokba iktatása 1702. május 22-én Jászberényben, 27-én Karcagújszálláson, június elsején pedig Kiskunhalason megtörtént. 50 Kiss J., 1990. 263. 51 Uo. 52 Kiss J., 1992. E haszonvételeket a Német Lovagrend megkísérelte beszámítani a földesúri árenda összegébe, de pontos felmérést a helyhatóságok ellenállása miatt soha nem tudott készíteni. 53 PML. Kiskunlacháza lt. Caps. A. Fasc. 3. No. 7.-1737. 17