Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

lően a helyi közgyűlésekben a tisztviselők és a képviselő-testület tagjai is jelen voltak. Szabadszálláson

372 ezt úgy értelmezték, hogy a tanács és a képviselő-testület „közgyűlés alkalmával egy testet képez", ezért határozatot hoztak a közös „egy asztalnál" történő tanácskozások bevezetéséről. Jászkiséren felváltva üléseztek, de egy jegyzőkönyvben vezették üléseiket. Itt a közgyűlés főleg a nemzetőrséggel kapcsolatos kérdéseket tárgyalta. Madarason, Szabadszálláshoz hasonlóan többnyire közös tanácskozásokat tartottak. Félegyházán nemcsak külön tanácskoztak, hanem külön jegyzőkönyvet is vezettek. Itt minden nemzetőrségi és az egész települést érintő gazdasági kérdésben a közgyűlés döntött. A testületi döntések a honvédelem kérdései mellett, - lévén július a haszonvételek árverésének ideje - a „közszabadság" helyi értelmezése körül forogtak. Jászberényben a város közgyűlése úgy döntött, hogy a beneficiumok (haszonvételek) kezelése változatlan marad. Izraeliták továbbra sem árverezhettek, de a heti vásárokon árulhattak. A városi mészárszék hasznának védelmében a marhahúsmérést mindenkinek megtiltották, de a juh- és bárányhúsmérést minden birtokos polgár szabadon gyakorolhatta. A borméréssel kapcsolatban igen sajátos döntésre jutottak. Megengedték, hogy egész éven át gyakorolják, de aki bort akart mérni, annak jelentenie kellett ezt, hogy az ebből eredő kárt a város a bormérőkkel megtéríttethesse, de a biztonság okáért még hozzátették: „önként értetődvén, hogy az engedménnyel csak egyedül a birtokosok élhetnek". A birtokosok évi három hónapra terjedő szabad bormérését változatlanul érvényben hagyták.

3 Halason a képviselő-testület az 1848:8. te.-et úgy értelmezte, hogy senki tehermentes nem lehet.

374 Jászberénytől eltérően itt zsidók is bérelhettek kocsmát, de hamarosan tapasztalták, hogy túl sokan mérnek bort, ezért meg kellett határozni, kinek van joga a borméréshez. A testület „mivel a köznépnek a szabadságról és egyenlőségrőli fogalma csak a szabad bor és húsmérésben öszpontosuP - azt hiszi, hogy ezzel mindent meg nyert...." úgy döntött, hogy nem korlátozza a bormérést, de azt az összeget, amit e miatt a város veszít, felosztják a lakosokra és adó formájában beszedik. A testületi döntés értelmében magát a bormérés lehetőségét is megadóztatták volna, hiszen a lehetőséget mindenki megkapta, azt pedig lehetetlen volt számon tartani ki élt vele és ki nem. A kevés birtokú, vagy birtoktalan irredemptus lakosok részéről több helységben is történt próbálkozás a szőlőtaksa és a fűbér eltöröltetésére.A Jászkun kerületi közgyűlés végül a helységekből érkező kérelmekre novemberben hozott határozatot, amit a községek decemberi testületi ülésein ismertettek, de életbeléptetésére az események gyors változása miatt már nem került sor. Jelentősége ezért csak elviekben volt, mégis mivel az a kiváltságokból eredő alapvető jogokat érintette, a határozatot szó szerint idézzük. A Jászkun Kerület közgyűlésének. 1870. sz. határozata: „....a szöllő birtokból folyó jog alapján és a nem föld birtokos osztály anyagi és szellemi emelkedhetése tekintetéből a' szöllő taksa 372 A jegyzökönyvek tanúsága szerint a többi jászkun helyen is. Szabadszállás Tan. jkv. 1848. 324. 1. 373 SZML . Jászberény tan. jkv. 759. kgy. sz. 374 BKML. Kh. lt. V. 141. A. XL

VI. prot. 95-96. I. 375 BKML. Kh. lt. V. 141. A. XLVI. prot. p. 129. 139