Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

eltörültetik, egyszersmind a közönség határában termett bornak mérhetése a' 3 hónapi szabad mérés idején a' földet nem bíróknak is megengedtetik, - a ffibér azonban, miután a' legelő a' magány birtokosok által váltott osztott földek járuléka, s' a birtoktalanoknak ahhoz semmi joguk nincs - továbbra is fizetendő lesz".

376 A döntés hátterénél figyelmbe kell venni, hogy az országgyűlés már szeptemberben eltörölte a szőlőadót. Az irredemptusok régi követelését mégis csak decemberben teljesítették. A gyakorlati megvalósulás azt jelenthette, hogy az irredemptusoknak eredményt hozhat a forradalom, hiszen e kerületi rendelkezés a gazdálkodással kapcsolatos redemptus jogokat terjesztett ki az irredemptusokra. A fűbér elengedése ugyanakkor a redemptus közbirtokossági legelők esetleges felosztásánál jogalapot teremthetett volna az irredemptusok részesedésére. A kerület igazgatási úton hozott határozata tehát mindkét társadalmi réteg érdekeit igyekezett szem előtt tartani, hiszen a nehéz helyzetben nem az ellentétek kiélezésére, sokkal inkább a közös támogatás megnyerésére kellett törekedni. A közgyűlésben hozott határozatok a forradalom előtti gyakorlatot alapul véve az egyes helységek tanácsaira és képviselő-testületeire kötelező érvényűek lettek volna, de a megváltozott körülmények, az időnként bekövetkező hatalmi vákuum, vagy éppen a hatalmat képviselők közötti eligazodás nehézsége a helyi elöljáróságokban bizonytalanságot okozott. A honvédelem következtében a községekre háruló terhek is egyre növekedtek. Ilyen körülmények között a helyi vezetés a már bevált szokásjogra és a személyes tekintélyre támaszkodva igyekezett kormányozni. Ebbe a társadalomvezető stratégiába sorolható például a helyi vezetők táborba szállása a nemzetőrökkel. Félegyházán a főbíró és a tanács fele táborba vonult az első 250 nemzetőrrel, hogy példát mutasson a nehezen induló helyi toborzásnál. A tanácsbeliek táborba vonulását az váltotta ki, hogy az augusztusi első toborzás alkalmával az összeírt nemzetőrökből csak 170-en jelentkeztek önként, a szükséges 250 helyett. A megkísérelt sorshúzást viszont a jelenlévők megakadályozták, mert lealacsonyítónak tartották. Az önkéntes kiállást a vezetők mikénti viselkedéséhez kötötték. Ahogy Fekete Pál tanulmányában elemezte, nem a félegyháziak

377 közömbösségéről vagy kötelezettség felmondásáról volt szó, hanem az „egyenlőség és a közös teherviselés" hagyományosan aprópénzre váltott értelmezéséről. A majsai elöljárók a közös teherviselés megszokott helyi értelmezéséhez ragaszkodtak olyan esetekben is, amikor a közgyűlés már sokkal ésszerűbb döntésekkel próbált irányt mutatni. A megnövekedett fuvarozásokat, útjavításokat stb. továbbra is a régi rend szerint, házról házra haladva egyformán követelték meg mindenkitől, figyelmen kívül hagyták, hogy esetleg éppen a kenyérkeresőt utasították hosszú fuvarra, nehéz helyzetbe hozva az otthoz maradó csonka 376 BKML. Kf. lt. Képv. test. jkv. Prot. 1. p. 70-71 A képviselő-testület dec. 9-én a határozatot tudomásul veszi. 377 Többnyire redemptusok, hiszen az 1256 összeírt nemzetőr többsége az összeírás feltételei szerint közülük került ki. Fekete Pál, 1987. 15. 140