Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

hegyek, mint Bánkfalvához. Ezért valószínűsíthető, hogy a szentgyörgyiek életében a források, a bánkfalviak mindennapjaiban az ásott kutak jelentették az elsődleges vízszerzési helyet. A XX. század előtt azokban a tízesekben, ahol jobbára ásott kutakból szerezték be az ivóvizet az emberek, nem épült kút az összes lakóház telkén. A magánkutak ásásának divatja valószínűleg a XIX. század utolsó évtizedeiben bontakozott ki. Legtöbbször erre utalhatnak a tizesjegyzőkönyvekben azok az esetek, amikor valamelyik gazda kútágasnak, kútgárgyálásnak való fát kért és kapott a tízestől.

199 A családi telkeken ásott magánkutak elterjedése előtt nagy szerepük volt a nép vízzel való ellátásában a tizeskutaknak, amelyek 10-20 családot magukban foglaló kútközösségek víznyerő helyeiként jöttek létre. Egy-egy tízesben több tizeskút is létezhetett. Legtöbbjüket annak a nemzetségnek a nevéről emlegették, amelynek tagjai a kút környékén laktak. A hajdani közkutak és a létrehozásukat, fenntartásukat végző kútközösségi hálózatok feltárása nem könnyű feladat a XXI. század elején. Elsősorban azért, mert a tizeskutak és kútközösségeik fölött eljárt az idő. A XX. században a magánkutak építésének soha nem látott mértékű hulláma fátylat borított több tizeskútra és hajdani kútközösségére. A XX. század végétől a kis vízvezető közösségek létrejötte és divatja is hozzájárult ahhoz, hogy nagy múltú tizeskutak vesztették el feladatukat, szerepüket. Jellemző, hogy az 1980-as évek közepén, amikor Csomortáni Magdolna földrajzi név gyűjtést végzett Bánkfalván, a Sánták kúttya kifejezést, mint helynevet még rögzíthette, de a hajdani kút lokalizálását adatközlői már nem tudták elvégezni.

200 A tizesjegyzőkönyvekben kevés szó esett a közkutakról és közösségeikről. A tizes a kútközösségek belső ügyének tekintette a közkutak rendben tartását, tisztítását. Ha valamelyik kútközösség a tízestől fát kért kútja javításához, a fa iránti igény egyéni kérelemként jelent meg a jegyzőkönyvben. Kivételnek tekinthetünk egy altizesi határozatot 1909-ből, amelyben a Batharok kútja kifejezés valószínűleg egy kútközösséget takar: „A birtokosság a Batharok kútjára egy szál cserefát kút ágosnak ajánl 3 koronáért Balázs Imre nevére ". A XXI. század elején néhány tizeskutat még aktívan használtak. Kútközösségeik tagjai, a részesek rendszeresen karbantartották víznyerő helyüket. A régi tizeskutak többsége azonban funkció nélkül, pusztuló „tereptárgyként" élte meg a harmadik évezredet. Tájékozódási pontként különösen gyakran emlegették a XXI. század elején az alábbi tizeskutakat: Szentegyház pataka tizeskútja Körösmény tízesben, a Szentegyház patakabeli út mellett, Nyírő Béniám házának szomszédságában; a Dobondiak kútja Körösményfalva tizes Ittkétfalva felé eső nyugati szélén, a „megyés templom" közelében; a Fűz-kút vagy Sugárok kútja Martonos külső szélén; a Bálintok kútja Martonos tizes közepén; Köncsék kútja Martonos tizes belső részén; Altizesi tizeskút a Lövőteiek utcájában. 9 TA.J. 1. 156., TA. S. 1.231. 0 CSOMORTÁNI Magdolna 1985. 66. " TA. A. 1.51. 87