Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Az Altizesbeli tizeskutat 1930 táján rendszeresen hat család használta. Keresztes Károly, Lövétei Gábor, Lövétei Dénes, Dénes József, Füstös Ferenc és Táncos Gergely családja merte a vizét. A kútra járók házi használatra 5-10 literes füles fasétárral hordták a vizet. Az állatok számára cseberben, rudakon két ember szállította az innivalót. A kutat a hat család közösen javította, takarította. Előfordult, hogy a vízkiemelő szerkezet gémét, vidrét cserélni kellett. A Bálintok kútja a többi tizeskúttal ellentétben újabb kútnak számít, amely eleve kerekes kútként jött létre. 1950 táján ásták a körülötte lakó családok, elsősorban a Bálintok, Bálint Ágoston gazda vezetésével. Aljára „megáldott" vastag cserefarönkökből keresztet raktak. Ez tartja a kút kőből rakott falát. A szükséges követ a kút részesei hordták szekerekkel a szomszédos hegyekből. A kútkáva, vagyis a gárgyálás fölé fából fedett kútházat építettek a vödörfelhúzó szerkezet számára. 1950 előtt a Bálintok kútját építtető családok a Fűz kútra vagy a Köncsék kútjára jártak vízért. Mindkét kút messze esett a Bálintok lakóhelyétől. Ezért határozták el a saját kútjuk megépítését. Körülbelül 7 ház népe vett részt a kút létrehozásában. A legtöbb munkát, például magát az ásást, a földdel teli csebrek fölhúzását, a kövek mozgatását az érdekelt családok tagjai a saját munkaerejük „bevetésével" végezték el. A kifejezetten „szakipari" munkákra, bizonyos felszerelésekre, például vödörre, láncra összeadták a szükséges pénzt. A XXI. század elején 8-10 család használta rendszeresen a Bálintok kútját. Ők dolgoztak és fizettek, ha tisztítani, javítani kellett. Természetesen a kút vízéből más is ihatott, ha a Martonos patak utcáján közlekedve arra járt. A Fűz-kút arról volt nevezetes, hogy forrás táplálta. Sétárfalakhól, vagyis dongákból összeállított, körülbelül két méteres nyelű merősétárral merték a vizét. A Dobondiak kútja a nemzetségi kutak kiváló példája. A Fiság és a Szentegyház pataka szögletében, más családoktól elszigetelten lakó Dobondiak használták. A Dobondi família házai között épült, a négy házhoz bevezető út kiszélesedésén. Állítólag valaha kapu is elzárta a külvilágtól. A Szentegyház patakai kútközösség vezető személyiségét kútmesternek titulálták. О felügyelt a körülbelül 20 család közös kútjára. О intézte a szükséges anyagés eszközbeszerzéseket. О szervezte meg a részesek munkáját, ha a kutat tisztítani és javítani kellett. A fent bemutatott Bálintok kútja kivételével a tizeskutak közös tulajdonságának tekinthető, hogy a XIX. században gémeskútként jöttek létre. Kútközösségeik a XX. század közepén alakították át őket kerekeskutakká. Egy-egy tizeskutat 10-20 család használt és gondozott. A kútközösségek férfitagjai a kúttisztítások, kútjavítások befejeztével pálinkázással erősítették meg barátságukat. A martonosi kútközösségek kúttisztítás, kútjavítás után közös ebédet is rendeztek. A tizeskutak legtöbbször kis terecskéken, útelágazásokban, útszélesedésekben kaptak helyet. Ezek a terek és kiszélesedett utak a kutak jelenléte miatt a helyi társas kapcsolatok fontos színtereinek számítottak. A gyermekek gyakran a tizeskút körüli szabad területen játszottak, különösen, ha vízért küldték őket, és ott összetalálkoztak a szomszéd házak gyermekeivel. A fehérnépeknek a tizeskútnál nyílt leginkább alkalmuk arra, hogy híreket, pletykákat cseréljenek a szomszéd házak lányaival, 8 S