Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Hídközösségek Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva hosszan elnyúló összefüggő lakótömbje a Csíki havasokban eredő és az Oltba ömlő Fiság patak mellé települt. A két falu határát is patakok százai tagolták. A Fiság mellékpatakainak egy része a két falu házai közt kanyarogva ömlött a Fiságba. A belterületi és a külterületi patakokon rendszeresen át kellett kelni. Következésképp, a szentgyörgyiek és a bánkfalviak életében nagy szerepet töltöttek be a különböző nagyságú hidak és pallók. A nagy megterhelés, a faanyag romlandósága és leginkább az árvizek pusztításai miatt a hidakat rendszeresen javítani kellett. A község, a „megye", közbirtokosság és a tizes által szervezett közmunkák legtöbbször útjavításra és hídjavításra vonatkoztak. A tizesjegyzőkönyvekben gyakran emlegették falubeli és határbeli kis patakok hídjainak, átjáróinak javítását, megújítását. A kisebb falubeli és falu környéki hidak javítása történhetett az útjavító közmunkák keretében, de bizonyos hidak karbantartását leginkább azok végezték, akik a közelükben laktak. A kis átkelőhelyek állapotát azonban mindig a tizes felügyelte. A tizes közgyűlése legtöbbször megbízta a híd közelében lakó gazdát, hogy rendszeresen végezze el az újra és újra adódó javítási feladatokat. A gondos hidjavító jutalmat remélhetett a közösség érdekében végzett tevékenységéért. 1824-ben például Háromtizes Gál Zakariásnak egy híd és egy kert kijavításáért adományozott egy bikk csutakot.

113 1906-ban Magyar József elvállalta, „hogy a Monyasd bükké alatt lévő kicsi hidat jó karban véve fenntartsa". Vállalásáért mentesült az évenként többször esedékes útcsinálási közmunka alól.

174 A Monyasd patak hídját évtizedekkel korábban is ezzel a módszerrel igyekeztek használható állapotban tartani. 1872-ben Tekse Antal és Csiszér Ferenc elvállalta a híd gondozását. Cserébe a tizes felmentette őket útcsinálási kötelezettségük teljesítése alól.

175 A Fiságon lévő nagy hidak javításának feladata megoszlott a két falu népét öszszefogó szerveződések között. A legtöbb nagy hidat a tizesek gondozták. Kivételt képezett a Körösményfalva és Ittkétfalva tizesek határán álló ún. Nagy híd a Szereda és Mindszent felé vezető úton, amelyet Szentgyörgy község tartott karban. Különleges sors jutott a Szentegyház patakán átívelő, Szentgyörgyöt és Bánkfalvát összekapcsoló templom melletti hídnak, amelyet a XIX. században az egyházközség szerepű „megye" gondozott. A „megye" szerepvesztése után, a polgári korban javítása a Nagy híd-hoz hasonlóan a községi szervezetre várt. A Szentegyház pataka templom melletti hídját egyébként 1843-ban Piaci híd néven emlegették. A „megye" határozott arról, hogy kőből kell megépíteni. A megvalósítás érdekében a megyetagokra sok kőhordó közmunka várt. 1859-ben, 1861ben, 1864-ben a fontos átjáróhelyet Kőhídnak nevezték és a megye újra és újra gondoskodott javításáról.

176 TA. H. 2. 190. TA. H. 3. 500. TA. H. 2. 155. CSSZM. RKGY. 6313. 156., 157v., 231., 194. 79