Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

' A „gazdaság" számon tartotta, hogy tagjai milyen ,jeggyel" látták el juhaikat. Az esztenatársaság jegyzökönyvében rajz vagy leírás formájában megörökítették a juhtartó családok hagyományos följegyeit. A pályáját kezdő új gazda egyeztette az esztenabíróval, hogy milyen följegyet fog alkalmazni. Legtöbbször az apja családi , jegyét" változtatta meg kissé a saját Jegye" kialakításakor. Fentebb, A szóvirág tízesek az esztenatársaságok neveiben című fejezetben, felsoroltam azokat a XIX. századi nyelvi emlékeket, amelyek a tizesrészek „gazdaságait", cimboraságait jelenítik meg. Az adatokból látható, hogy a tizesrészenként szervezett esztenatársaságok jobbára Szentgyörgyre estek, míg Bánkfalván inkább tízesenként szerveződtek a juhtartó közösségek. Ennek a különbségnek az oka abban a tényben keresendő, hogy Szentgyörgy népének életében nagyobb szerep jutott a juhtartasnak, mint a bánkfalvi lakosság gazdálkodásában. Háromtizes és Jenőfalva tizes juhállománya a XIX. században, de talán még a XX. század első felében is, folyamatosan emelkedett. Következésképp, egy-egy tízesen belül több esztenatársaságnak is létre kellett jönni, hogy a juhok megfelelő nagyságú seregekbe szerveződjenek. A XX. század második felében csökkent ugyan a juhállomány, de Szentgyörgy juhtartó fölénye megmaradt Bánkfalvával szemben. így, csökkenő mértékben bár, de megmaradt a tizesrészenként szervezett esztenák létrehozásának gazdasági alapja. A magyarországi milleniumi mezőgazdasági összeírás idején, 1895-ben Bánkfalván 1490, Szentgyörgyön 2407 juhot vettek számba.

168 2003 januárjában a romániai mezőgazdasági összeírás idején Egerszék és Csinód nélkül Bánkfalván, Kotormánnyal együtt 553, Szentgyörgyön 1162 juhot találtak az összeírok.

169 Az 1950-es években, a mezőgazdaság kollektivizálása előtti évtizedben 12 esztenatársaság működött és nyaranta 12 juhsereg szerveződött Szentgyörgy és Bánkfalva területén. Háromtizes a maga 5 esztenatársaságával vezető helyet töltött be a táj juhtartásában. Az öt háromtizesi esztenatársaságot a következő neveken emlegették: Külső Laczok gazdasága, Belső Laczok gazdasága, Felső Gálok gazdasága, Alsó Gálok gazdasága, Czikók és Zata gazdasága. Utóbbinak tagja volt néhány Czikó család Jenőfalva tizes felső széléről is. Jenőfalva tízesben hagyományosan két esztenatársaság működött: a Kányák gazdasága és a Csedők gazdasága. Körösmény-falva, Ittkétfalva, Simószege, Martonos és Altizes egy-egy sereget állított. A kotormányi juhok valamelyik bánkfalvi tizes, leginkább Ittkétfalva juhaihoz csapódtak. A XXI. század első éveire nemcsak a juhállomány, hanem az esztenatársaságok száma is lecsökkent. A hajdani 12 „gazdaságból" újra 8 „gazdaság" lett, mint a XIX. század elején. Martonos és Simószege közösen hozott létre esztenatársaságot. Kotormány a korábbi gyakorlat szerint Ittkétfalvához társult. Altizes és Körösményfalva egy-egy „gazdaságot" működtetett. Háromtizes és Jenőfalva tizes azonban a 2000. év után is két-két esztenatársaságot mondhatott magáénak. A háromtizesieket Laczok gazdasága, Gálok gazdasága, a jenőfalviakat Kányák gazdasága és Csedők gazdasága néven emlegették. MG. STAT. 1897. 604-605. CSISZEGYÖKI. Stat, 2003. évi mezőgazdasági statisztika adatai. 77