Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi esztenatársaságoknak, mint a tízesek keretében működő gazdasági szervezeteknek a XX. században volt írásbeliségük. Korábbi saját irataik ezidáig nem kerültek elő, de elvileg bármikor előkerülhetnek. 170 A XXI. század első éveiben több esztenatársaság füzete is járt a kezemben. Ezek az 1990-es évekből és a 2000 utáni évekből tartalmaztak elszámolásokat, pásztorokkal kötött szerződéseket. Az évenként-kétévenként változó esztenabírók és jegyzők kézről kézre adták az esztenatársaság füzetét, iratait. Az irományok sorsa korábban is hasonló képet mutatott, így a régebbi esztenatársasági írásbeliség emlékei nehezen lelhetők föl. Ráadásul az esztenatársasági iratok, fizikai állapotukat tekintve is kevésbé maradandók, mint a tízesek iratai. Míg a tízesek általában nyomdákban, könyvkötő műhelyekben készített, keményfedelű, bőrkötéses protokoUumkönyvekbe írták jegyzőkönyveiket, szerződéseiket, addig az esztenatársaságok egyszerűbb füzeteket használtak följegyeznivalóik megörökítésére. Utóbbiak nehezebben álltak ellent a kézről kézre adás viszontagságainak, a kedvezőtlen tárolási körülményeknek, mint a keménykötésű tizesprotokollumok. Az esztenatársasági jegyzőkönyvek egyik jó példája néhai Kánya Zakariás (1925-1985), hajdani esztenabíró hagyatékából került elő. 171 Címe szerint: A felső Czikók és Zata tíz gazdaságának jegyzőkönyve. 1950. április 30-án kezdték vezetni és 1960-ban írtak bele utoljára. 80 oldalnyi feljegyzést tartalmaz. A viszonylag masszív, eredetileg pénzügyi elszámolásokra forgalomba hozott kötetet egy bejegyzés tanúsága szerint ifjabb Bors Lajos adományozta az esztenatársaságnak 300 lej értékben „elismertetés díjában". A Czikó és Zata gazdaság jegyzőkönyvének részletes elemzése szétfeszítené e tanulmány kereteit, 172 ezért csak néhány mondatban mutatom be. Az esztenatársaság viszonylag sűrűn, mindenestre évente többször tartott közgyűlést az esztenabíró házánál. Ez a vonás emlékeztet a tízesek közgyűléseire, miként a feljegyzések szóhasználata, nyelvezete, stílusa is a tizesjegyzőkönyvek világát idézi. Az esztenatársaság jegyzője, amikor a gyűlések jegyzőkönyvét és az esztenabíró számadását papírra vetette, az egy évtizeddel korábban még vezetett tizesjegyzőkönyveket tekintette példának. Talán maga is írt az 1940-es években efféle tizesfeljegyzéseket. Az esztenatársasági jegyzőkönyv képet ad arról, hogy egy 30-40 juhosgazdát összefogó, nyaranta 100-130 fejősjuhot esztenára hajtó „gazdaság" miként gazdálkodott, milyen bevételei, milyen kiadásai voltak, hogyan, milyen feltételekkel fogadott pásztort, miként szervezte meg a juhok nyári legeltetését, őszöltetését, sózását, hogyan bonyolította le a trágyaeladási árverezéseket, miként szervezte meg az esztena építményeinek szállítását, hogyan gyűjtött tagjaitól hozzájárulást a kiadások fedezésére, elsősorban a pásztor bérére, miként részesítette tagjait a juhok tejhasznából. 170 Vö.: ÚJVÁRI Béla 1993. 85-86. 17 Kánya Zakariás hajdani házában (Zata, 324) 2007-ben fia, Kánya Zoltán őrizte a tanulmányban említett dokumentumot. 172 A dokumentumot, más hasonló esztenatársasági feljegyzésekkel együtt önálló tanulmányban kívánom elemezni. - A csíki juhászaira: SZEBENI Géza 1962. További irodalommal. 78
