Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

VI. A TÍZESEK HELYE CSÍKSZENTGYÖRGY ÉS CSÍKBÁNKFAL VA TÁRSADALMI SZERKEZETÉBEN A FALU, MINT TÁRSADALMI EGYSÉG BELSŐ SZERKEZETE A néprajzi közgondolkodásban a hagyományos falu, mint társadalmi egység, háztartások együtteseként létezett. Más szóval, a falusi lakosság háztartásait rokonsági, szomszédsági, szakrális és gazdasági érdekszférák csoportokra oszthatták ugyan, de az önálló gazdálkodást folytató és önálló háztartást vezető famíliákat első fokon a faluközösség fogta össze olyan szervezeti keretbe, amely kifelé egységként mutatkozott. Ezzel a közgondolkodásbeli sémával szemben némely régi székely falu struktúráját bonyolultabb kép jellemezte. A háztartásokat első fokon a tizes fogta össze kifelé is egységet jelentő keret gyanánt. A falu, mint település, a tízesekből épült faluvá. A falu, mint a kommunitás életkeretének számító társadalmi egység, a tizesközösségek integrálódása révén vált faluközösséggé. A faluközösség és a háztartások között szilárd helyet birtokoltak a tízesek, mint a faluközösségen belül önállósággal rendelkező entitások. (34. ábra) A székely tizes, mint jelentős önállósággal rendelkező települési és társadalmi egység, azon kívül, hogy építő eleme volt valamely faluközösségnek, beletartozott legalább egy „megyébe" és a XX. században részét képezte valamely közbirtokosságnak is. A kommunitás, a „megye" és a közbirtokosság tízeseket integráló, összefoglaló szerepe történetileg változott. (IV-V. tábla) A kommunitás erejét a XVIII. század közepe és a XIX. század közepe közötti évszázadban, különösen a háromszéki és a csíki falvakban, valószínűleg csökkentette az a körülmény, hogy a katonarendűek és a provinciálisok, vagyis a katonáskodók és a nem katonáskodók egy-egy falun belül külön bíró alatt éltek. Figyelemre méltó, hogy a faluval ellentétben, a tízesben nem különbözött a militárisok és a provinciálisok sorsa, jogi helyzete. A tizes egységbe fogta a tilalmasába „bébírókat", legyenek azok katonarendűek, jobbágyok vagy akár néhány jobbágyot birtokló nemes „földesurak" is. Mondhatnánk: a tizes egységes csoportként „emelte be" a kommunitásba a „tilalmasába bébíró" különböző rendű és rangú háztartásokat, amelyeknek útja a „tizes fölött", a kommunitás szintjén rend és rang tekintetében újra elvált. A feudalizmus kori székely falu önigazgatási lépcsőfokaiban tehát a tizes szintje jelentette a legdemokratikusabb szintet. A „megye" integráló szerepe olyan időszakokban volt fölöttébb jelentős, amikor a helyi egyházszervezet számottevő vagyonnal, például kiterjedt havasokkal rendelkezett. Miként alább, éppen a csíkszentgyörgyi példából láthatjuk, ilyen esetekben a nagyhatalmú „megye" számos feladatot átvett a gyengült szerepű faluközösségektől. Az egyházszervezet integráló szerepe a XIX. század második felében csökkent le jelentősen, amikor a „megyék" havasai a közbirtokosságok, egyéb va71