Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

gerincét a Menaság felé vezető út alkotja, amelyből apró „tüskök" gyanánt jórészt családi nevű utcácskák sokasága ágazik ki, elsősorban a Fiság felé eső oldalon. A „tüskök" időnként és helyenként elhajlanak, kacskaringóznak a vizet kísérő házrengetegben. Csíkszentgyörgy „község" területén a XXI. század elején sincsenek hivatalos utcanevek. A házak számozása falvanként, vagyis Bánkfalván, Szentgyörgyön és Menaságon újrakezdve folyamatos. A mindennapi tájékozódás tehát nem hivatalosan megnevezett utcák és házszámok, hanem tényleges tízesek, szóvirág tízesek, családneveken emlegetett utcák, domináns házak, nevezetes lakosok szerint, illetve a főútvonalhoz és a patakhoz való viszonyítással történik. A főútvonalról elágazó kis utcák és zsákutcák behálózzák a hosszan elnyúló Szentgyörgyöt és Bánkfalvát. Legtöbbjüket arról a családról nevezik, amelyik valaha első telepes volt az utcában, amelyik a sarkon, az utca kezdeténél lakik, amelyiknek nevét több utcabeli ház gazdája is viseli. A nemzetségi településrend szempontjából az utóbbi eset a figyelemreméltóbb. A szentgyörgyi belterület eltolódása. Az út vonzása A nemzetségi településrend és a családi nevű utcák sorsát, fejlődését valószínűleg befolyásolta az a körülmény, hogy a XIX. században a csíkszentgyörgyi településtömb gerincvonala eltolódott északnyugati irányba. Miként fentebb már utaltam rá, a XX. század második felében a Menaság felé vezető útvonal jelentette a főutcát. Emellé települtek a közösségi intézmények: templomok, iskolák, kultúrházak, tizesház, tanácsháza, posta stb. Itt nyíltak a legfontosabb boltok, kocsmák. 1770 táján, az első katonai térképfelvétel idején azonban a későbbi főutca a Gálok tize tájékát kivéve még beépítetlen útként haladt el a hosszú falu mellett.

134 Szentgyörgy házai jórészt a Fiság patak közelében álltak. A XIX. században a terjeszkedő falu birtokba vette a Menaság felé vezető utat. A szentgyörgyiek házak sokaságát építették az út mindkét oldalára. Csupán Körösmény tizes tájékán maradtak az útnak beépítetlen szakaszai. (4., 7., 8., 9. ábra) A kutató által feltételezett hajdani „út mellé költözés" nem igazán hagyott írott nyomokat, pontosabban a községi iratok, protokollumok, ahol ezekről a költözésekről szó eshetett, a XXI. század elején nem álltak a kutató rendelkezésére. Ezért minden kis adatmorzsa értéket jelent, ami a témával kapcsolatos. Körösmény tizes egyik protokollumába bejegyezték az 1838. október 14-én tartott szentgyörgyi falugyűlés jegyzőkönyvét. Ezen a falugyűlésen „Nemes Körösmény falva Tízesének alsó lakosai közül Lófő Márton István, Mihály fi János, Köntse István, János Márton Emre " előadták, „ ... hogy az felettébb való meg szaporodásaik okán építményeket kéntelenítettek a nemes falu során kívül az út mellé ki építeni lakhatás végett" ezért a „szabad mezőnek közel léte miatt" sok gondjuk van gazdálkodásukkal, főleg állattartásukkal, alig tudják megakadályozni, hogy vetés idején kárt ne tegyenek. Az út mellé költözöttek szorgalmazták, hogy a falugyűlés szólítsa föl a környező földek gazdáit vetéskert készítésére: „... fejűiről kezdve a tekintetes Tompos András úron alól lévő HIT. Az I. (1769-1773) katonai felvétel 196. sz. lapja. 59