Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

fogalmazások együtt éltek a szóvirág tízeseket megjelenítő „Laczok tízessé társasága" (1824), „a Gálok tize esztena társasága" (1842) és hasonló megfogalmazásokkal. 2. Valamilyen rejtélyes ok miatt a helyi egyház, a „megye", különleges vonzalmat tanúsított a szóvirág tizesekkel kapcsolatban. A különleges összeírásokban, elsősorban a kepejegyzékekben, ahol lehetett, a tényleges tizesnevek helyett szívesebben használta a szóvirág tízesek neveit. Ennek oka talán abban keresendő, hogy a kepejegyzékeket és a megyetagok más számbavételeit legtöbbször a csíkszentgyörgyi, bánkfalvi társadalomból vétetett „megyebíró" készítette, aki az utca szóhasználatát ültette át ezekbe az egyházi írott dokumentumokba. Háromtizes helyett például szinte mindig Laczok tizét, Gálok tizét írtak, de különös módon, Háromtizes harmadik egységét nem Czikók tizének nevezték, hanem következetesen Zata tizének. Ez a szemlélet már föllehető a fentebb többször hivatkozott 1829. évi léleköszszeírásban, de jellemző a később tárgyalandó XX. század eleji kepejegyzékekre is. 3. Az utcai beszéd, a mindennapos szóhasználat, amely mint tudjuk, hajlamos a rövidítésre, az egyszerűsítésre, a felületességre, nagy pártolója volt és a XXI. század elején is fontos protektora a szóvirág tízeseknek. Valahogy a szentgyörgyi lakosnak jobban esik azt mondani, hogy a Kányák tizében, mint azt, hogy Jenőfalva tizes felső részén. Ez így volt a megelőző évszázadokban is. Ezért a szóvirág tízesek burjánzására kedvező talajt kínált a mindennapi beszéd, illetve annak a családi iratokban és a tizesjegyzőkönyvekben is tükröződő vetülete. Családnévvel jelzett szóvirág tízesek Szentgyörgyön A csíkszentgyörgyi történeti forrásokból és a falu népének mindennapi szóhasználatából az alábbi újkori szóvirág tízesek gyűjthetők csokorba: Laczok tize, Gálok tize, Czikók tize,Zata tize, Borsok tize, Kányák tize, Kaszák tize, Csedők tize. A felsorolás első három helyén olyan „tizeket" szerepeltettem, amelyek feltehetően a rendszeres írásbeliség előtti időben talán tényleges tízesek voltak, de egyesülésükkel elvesztették hajdani önállóságukat. Az újkorban ugyanolyan szóvirág tizesekként élték életüket, mint a többiek, amelyek valószínűleg soha nem töltöttek be tényleges tizes szerepet. Szükséges még megjegyeznünk, hogy a fentebbi sort kiegészíthetnénk a más jellegű „Patakfalva tizese" kifejezéssel. Az előző fejezet Martonos címszavából láthattuk, hogy Patakfalva, mint falurész Martonos tizes kötelékébe tartozott. Aki nagyon pontosan akart fogalmazni, Martonos és Patakfalva tizes-röl beszélt. Ha tehát valaki, például 1833-ban,

115 Patakfalva tizesé-x'ô\ írt, a régi Patakfalva név felhasználásával egy nem létező szóvirág tizest emlegetett. A felsorolt szóvirág tízesek neveit csíkszentgyörgyi családok neveiből formálták a falu lakói. A Lacz, Gál, Czikó, Kánya, Kasza, Csedő, Bors nevek Csíkszentgyörgy jeles családneveinek számítottak az újkori évszázadokban. A Bors kivételével a többi családnév már előfordult a XVII. század első felének szentgyörgyi és bánkfalvi összeírásaiban.

116 115 CSSZM. LGy. 642. sz. 116 USZO. IV. 88-89., 494^98., 657-664., 683-686., VI. 177-184. 55