Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

1828-ban Kotormány perben állt Bánkfalva „szövetséges" három tizesével: Altizessel, Simószegével és Martonossal.

113 A fentebb már hivatkozott 1829. évi lélekösszeírásban Kotormányon 26 családot vettek számba, 79 gyónóképes és 29 nem gyónóképes, összesen 108 lakossal.

114 A XXI. század elején, kutatásaim idején Kotormány tizes hajdani saját iratai, jegyzőkönyvei nem kerültek elő. Állítólag 1950 táján megsemmisültek. SZÓVIRÁG TÍZESEK TÉRBEN ÉS IDŐBEN Még egyszer a szóvirág tízesekről Tanulmányom „Az irodalom tétovázása" című fejezetében viszonylag hosszan foglalkoztam a tényleges és a szóvirág tizesek elkülönítésével, a szóvirág tizesek fogalmi meghatározásával. Az ott leírtakat nem kívánom megismételni, csak a csíkszentgyörgyi, csíkbánkfalvi szóvirág tizesek térbeli és időbeli létezésére sorakoztatok föl néhány adatot. Az írott történeti forrásokban és a XXI. század eleji napi beszédben gyakran szerepelnek olyan helynév-jellegű vagy lokális társadalmi csoportokra utaló nevek, amelyek tizesneveknek tűnnek, leginkább azért, mert szerepel bennük a tizes, tize szócska. Ezek általában szóvirág tízeseket tartalmazó nevek, mivel nincs mögöttük a valódi tízesekre jellemző tartalom. Az alcsíki székely szóhasználat a XVIII-XX. században hajlamos volt arra, hogy bizonyos települési és szomszédsági társadalmi csoportosulásokat, alakulatokat a tizes, tize szóval illessen, akkor is, ha a tízesnek nevezett csoportosulás mögött nem létezett tényleges tizes. Ezáltal komoly zavar keletkezett a tizes fogalmát, jelentését illetően, amelyet jelen tanulmányommal, illetve a tényleges tizesek és a szóvirág tizesek megkülönböztetésével, a szóvirág tizesek fogalmának bevezetésével igyekszem oszlatni. A szóvirág tizesek különösen Csíkszentgyörgy területét jellemezték. Bánkfalván ritkábban fordultak elő. A szóvirág tizesek éltetése, burjánzása A szóvirág tízeseket mint helymegjelölő és szomszédsági csoportot jelző neveket az alábbi tényezők éltették az újkorban. 1. Ha a tényleges tízesen belül több esztenatársaság is létezett, azokat gyakran szóvirág tizesek neveivel különböztették meg. Előfordult, hogy a tényleges tizes egyetlen esztenatársaságát is valamely szóvirág tizes nevével jelölték, például akkor, ha az esztenatársaság hangadói, törzstagjai, vezetői abból a csoportból kerültek ki, amely csoportosulás rendelkezett egy szóvirág tízesre alkalmazott névvel. A XVIIIXIX. századi iratokban a természetes „Simószege tizes esztenája" (1831), „Altizes esztenája Aklosban" (1840), „Ittkétfalva tizes esztenatársasága" (1850) jellegű meg113 TA. A. 3.7. 114 CSISZEGYÖPI. Mb. számad. 194. p. 54