Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

sével működtek. Csak az egymás mellett elterülő erdeikből formált tilalmasukat kezelték és védelmezték együtt. Valójában nem egyesültek, csak gazdasági célból szövetséget kötöttek. Ezért, ha tanulmányomban a bánkfalvi „három tízesről" esik szó, a szerveződés nevét mindig kisbetűvel és külön írom, ellentétben a szentgyörgyi Háromtizes egybeírt és nagybetűs helynevével. Altizesnek Simószegéhez és Martonoshoz hasonlóan, nem találjuk nyomát a XVI-XVII. századi forrásokban. Valószínűleg mindhárom tizes nevét elfedte az 1567-ben és 1578-ban előforduló, a XVII. században pedig többször is szereplő Bánkfalva helynév.

96 Ebből a jeltelenségből lépett elő 1700-ban Altizes, mégpedig egy jeles konstitúcióval, amelyet a bánkfalvi déli három tizes tilalmas erdejének használatára és megvédésére fogalmaztak. A tizestörvény bevezetőjében leírták, hogy a három szomszédos tízesnek korábban is volt közös szabályzata az erdőkről, de az a zűrzavaros időkben elenyészett, mivel még emlékeznek a tartalmára, újra megfogalmazzák és a felidézett szabályokat constitució formájában írásban rögzítik.

97 A nagy együttműködés némiképp megbomlott 1765-ben, amikor a három tizes megosztotta az előző 65 évben közösen használt tilalmasának egy részét. A tilalmasbeli legelőket azonban továbbra is közösen járatták állataikkal.

98 1818-ban újabb osztozkodás következett.

99 1845-ben pedig újabb közös tilalmas kísérlete jelentett változást a három bánkfalvi tizes életében.

100 Közben a „szövetséges tízesek" az együttműködés más formáit is gyakorolták. Többek között együtt pereskedtek 1834-1835-ben a negyedik bánkfalvi tízessel, Ittkétfalvával, 1828-ban pedig az ugyancsak bánkfalvi, de távol fekvő Kotormány tízessel.

1 ! Előfordultak kétoldalú együttműködések is. 1830-ban például Altizes és Martonos erdőterületeket cserélt.

102 Altizes és Martonos hosszú ideig közösen tartott bikát.

103 Viszonylag gyakran szerepelt Altizes neve a XVIII-XIX. századi családi iratokban is. Emlegették többek között 1715-ben, 1745-ben, 1767-ben, 1817-ben, 1839-ben, 1840-ben, 1859-ben.

104 Altizes saját írott dokumentumai a fentebb már emlegetett 1700. évi konstitúcióval kezdődnek és 1977-es jegyzőkönyvi bejegyzéssel záródnak. Sajnos XIX. századi altizesi jegyzőkönyv nem került elő. Meglepően „gazdag" viszont a XVIIIXIX. századi, feudalizmus kori altizesi íratok „gyűjteménye". USZO IV. 43., VII. 62. - HAJDÚ Mihály - MAKAY Emese - SLÍZ Mariann 2006. 8. TA. A. 3. 1. TA. A. 3. 2. TA. A. 3. 3. TA. A. 3. 15. TA. A. 3.9., 10., 11.-TA. A. 3. 7. TA. A. 3. 8. TA. A. 1. 16., 17., 44., 48., 91. CSSZM. LGY. 31. sz., 40. sz., 730. sz., - RKGY. Második rész: 268 v., 247 v., Első rész: 77 v., 141. 51