Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

tizestörvényeket, valamint a táblázatos föerdőbírói számadásokat egymás közelébe, egy kötetbe írva őrizni. Körösmény tizes 1842-1863. évi számadáskönyvébe bemásolták más, fiatalabb tizestörvényekkel együtt az 1619. évi konstitúciót is. Háromtizes 1795-1906. évi számadáskönyve a fölöttébb fontos 1795. évi konstitúció szövegével kezdődik. Martonos tizes 1820-1887. évi számadáskönyvét ugyancsak a fontos 1820. évi konstitúció és néhány más határozat bemásolásával nyitották meg az 1830-as évek közepén. Körösmény tízesnek olyan számadáskönyve is megmaradt az 1864-1939 közti időből, amelybe csak táblázatos föerdőbírói számadások kerültek. Hasonló számadáskönyvekkel rendelkezik Jenőfalva tizes az 1876 és 1948 közötti háromnegyed évszázadból. A táblázatos föerdőbírói számadások általában két részre tagolódnak. Először a bevételek, utána a kiadások sorjáznak tételről tételre. A bevételi források és a kiadási okok bejegyzése sok ténybeli és terminológiai adatot tartalmaz a tízesek életéből. Szálas írat, „tizeslevél" A XIX. századi főerdőbíró-változások alkalmával, amikor a leköszönő főerdőbíró átadta a tizes ingóságait a hivatalba lépő új főerdőbírónak, a protokolmmkönyvek társaságában rendszeresen megemlékeztek a tizes leveleiről, amelyek csomókba kötve pihentek a tizes ládájában. Volt, ahol 16, volt, ahol 60 darab régi „tizeslevél" tartozott a tizes őrzendő ingóságai közé. Szerencsére, az átadási jegyzőkönyvekben szerepeltetett „tizeslevelek" egy része megérte a XXI. századot, és legtöbbször kiegészült XX. századi szóló iratokkal. A legtöbb és legértékesebb XVIII-XIX. századi „tizeslevél" Altizesben került elő, de sok fontos információt hordoznak Háromtizes XIX. századi iratai is. A XVIII-XIX. századi „tizeslevelek" tartalmukat tekintve sokfélék: leginkább konstitúciók, egyezségek, kontraktusok, adás-vételi megállapodások, kapott vagy felsőbb hatóságoknak írt levelek. A XX. századi szálas tizesiratok között akadnak kötetbe be nem másolt tizesgyűlési jegyzőkönyvek, föerdőbírói számadások, bikatrágya jegyzékek, pásztorfogadási szerződések, harangozó-fogadási szerződések és különböző levelek. Különleges iratfajta a tízesek közbirtokossággá alakulása idején, a XX. század elején keletkezett, zöld fedelű, nyomdában előrenyomtatott, majd kézírással helyenként kitöltött alapszabály-jellegű füzet, a Szabályzat, amelynek altizesi és háromtizesi példánya került be a tizes-archívumba. A tizesjegyzők íráskészsége A tízesek iratait, a protokollumbeli feljegyzéseket és a szóló iratokat egyaránt a tízesek jegyzői vagy azok helyettesei vetették papírra. A tizesjegyzők, néhány esetet leszámítva, nem voltak hivatásos mesterei az írásnak. Némely esetben éppen hogy csak tudtak írni. Ezért a jegyzőkönyvekben fölöttébb sok a csúnya, alig kibetűzhető, rosszul fogalmazott, pontatlan írás. Rengeteg a szótévesztés, szóismétlés, betűkihagyás. A jegyzők helyesírása is legtöbbször rosszabb volt koruk hivatalnokainak helyesírásánál. 39