Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Föltűnően pontatlanok a régi konstitúciók lemásolt szövegei. Mintha a jegyzők kezét a régi tizestörvények, tizeshatározatok másolásakor a nagy ünnepélyesség és meghatottság görcsbe rántotta volna. Ez különösen akkor érzékelhető, ha a régi konstitúciónak két másolata, vagy egy határozatnak eredetije és protokollumbeli másolata is fennmaradt. A két szöveg helyenként köszönő viszonyban sincs egymással, annak ellenére, hogy a másolat záradékában jeles férfiak tanúsítják, hogy a szöveget végigolvasták és a másolat az eredetivel betűre megegyezik. Az efféle záradék aláírása bizonyára jeles alkalom volt a tizes pénzéből vett pálinkák iszogatására, ezért gyakorlati jelentőségét, megbízhatóságát, értékét az áldomás tényével hozhatjuk összefüggésbe. A tizesjegyzőkönyvek hasonlítanak a falujegyzőkönyvekhez abban, hogy a nagy történelmi sorsfordulók ritkán szerepelnek bennük. 1848-1849 forradalma és szabadságharca jeltelenül suhant el a csíkszentgyörgyi tízesek fölött. Az 1918-1920. évi impériumváltozást, a román uralom beköszöntét csak abból érzékeljük, hogy az árveréseken és a pásztorfogadási szerződések fogalmazásakor egyik nap még koronában, másik nap már lejben számoltak. 1949-ben a tizesvagyonok elvételekor és a tízesek hagyományos gazdasági tevékenységének megszüntetésekor egyetlen tizes sem örökítette meg jegyzőkönyvében a sorsdöntő változások tényét. Helyette a bikatartás gondja, vagy valami más épületes téma jelentette az 1940-es évek utolsó jegyzőkönyvi bejegyzését. 40