Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
történet írására. Helyette adalékokat sorakoztat föl Háromtizes korai iskolateremtő, iskolafenntartó, tanítótartó tevékenységére. Valószínű, hogy Háromtizesben 1868-tól működött „államilag is segélyezett községi iskola". 1190 Az iskolai oktatás és nevelés azonban jóval régebben elkezdődött a tizes területén. Arra való tekintettel, hogy Háromtizes messze esett a „piaci" iskolától, Tankó Albert főesperes biztatására a háromtizesiek 1828 után 1191 egy saját tizesiskolát hoztak létre, amelyet a háromtizesi templom szomszédságában valamiféle „nemhivatalos magániskolaként" a tizes működtetett. Az iskola tanítóját, aki természetesen nem volt szakképzett pedagógus, legtöbbször harangozóként emlegették, mert a tanítás mellett a harangozói és templomszolgai teendőket is ellátta. Tanítói és harangozói bérének többségét a tizes tagjai adták össze. Tankó Albert plébánossága idején, illetve a XIX. század középső harmadában a csíkszentimrei származású Fodor Ferenc tanított és harangozott Háromtizesben. 1192 1862-től a 9 gyermeket nevelő Tompos Gábor viselte a tanítói és a harangozói tisztséget. 1193 Tompos Gábor háromtizesi tanítóként valószínűleg megérte iskolája „községi iskolává" avanzsálását. A háromtizesi iskola korai időszakát jellemezte a Menaságújfalu tízessel való oktatási, nevelési együttműködés többszöri ötlete, szorgalmazása és kudarca. 1194 1850 elején Csiszér István tizesbíró Háromtizes „nevében és képében" levelet írt a „Császári Királyi Alkerületi Biztosságnak". A levélben arról volt szó, hogy Háromtizes lakosai, mint „Szentgyörgy megyéjének" tagjai, fizetik a központi kántor és a harangozónak nevezett tanítók bérét, de ezek munkáját nem veszik igénybe. Külön tanítót kénytelenek tartani. Szeretnék elérni, hogy ne kelljen fizetniük a központi tanítónak, hanem az erre fordított javakat a saját tanítójuknak adhassák.: „Valóságos keresztényi kötelességünknek tartottuk eddig is, hogy kisdedeinket a vallás tudományaira oktattassuk. Ezen szent ügyekezetünköt az anyaszentegyház alkalmatos egyéneinek /: Kántor és harangozóknak:/ a ' távol lévő anya templom körében lakások miatt igen nagy sérelmünkkel kénteleníttettünk telyesedésbe hozni; mert kisdedeink azokhoz tanulás végett az út hosszúsága és az időnek alkalmatlansága miatt el nem juthattak; azért egy néhány évek olta a ' szokott bér competentiát bé fizetvén a' rendes megyénk Cántorának és harangozóinak, ezek felett, hogy kisdedeink barom módgyára ne nevekednének, tízesünkben a Szent Kereszt kápolnájánál saját költségünkön tartottunk egy tanítót, kinek jó igyekezetével gyermekeink felett meg is vagyunk elégedve, de hogy tisztességes életmóddal el láthassuk, szinte elégteleneknek kezdettünk ösmérni magunkot ... mély alázatossággal könyörgünk a' Császári Királyi Alkerületi Biztosságnak, méltóztasson ... aztot kegyesen ki eszközölni, hogy mü Szent György felső tízessé az anya templomnál tartózkodó harangozóknak /: Tanítóknak:/ eddig elé fizetett bért következendőleg fordíthassuk a' Szent Kereszt kápolnájánál lévő tanítónak.''' A valóságos helyi viszonyok iránt érzéketlen hivatal kedvezőtlen válasza nem késett soká: „Szent György megye tanítóinak, kik 1190 SZÁSZ Domokos 1946. 32. 1191 TA. H. 7. 3. szerint 1832-ben már folyt iskolai oktatás Háromtizesben. 1192 TA. H. 8. 5. 1193 CSISZEGYÖPI. Pléb. és főesp. ir. 1862. 1194 TA. H. 7. 4L,-TA. H. 8. 23., 36., 41-,-TA. H. 2. 185. 319
