Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

1988. április 6-án egyháztanácsosok és tizestagok részvételével népes gyűlést tartott Háromtizes a Szent Kereszt templomban. A gyűlés résztvevői a következő határozatokat hozták: 1. Betemetkezési díj egy személy részére 300 lej, két személy részére 600 lej, de csak a „Háromtizes határain belül lakóknak". 2. Családi temetkezési jogot 1000 lejért lehet vásárolni, de a jog „leány ágra nem szállhat át". 3. Azok a személyek, akik Háromtizes határát elhagyták, itteni házukat eladták, más községben, más városban laknak, „nem tarthatnak jogot a háromtizesi temetőben". 4. Egy sírhely 1 x 2 méter területet foglalhat el. A sírok között 30 centiméter távolság tartandó. 5. A kápolna közelében „sem faji, sem rangi személyeket" nem lehet eltemetni. Kell a hely a szertartásoknak és a körmeneteknek. "

76 A háromtizesi temetkezési jog kérdéskörét a XX. század utolsó évtizedeiben jelentősen színezte a volt görögkatolikusok betemetkezési törekvése. A görögkatolikusok, miután a XX. század közepén kevés kivétellel római katolikussá váltak, igyekeztek szakítani görögkatolikus múltukkal, amelyhez a csíkszentgyörgyi székely társadalomban, régi sztereotípiák felelevenítésével, nyelvi, nemzeti másság képzete is társult. A hajdani görögkatolikusok utódai ennek a másságnak a bélyegétől akartak szabadulni, és kifogástalan, makula nélkül való magyarságukat próbálták minden erővel bizonyítani, amikor nem temetkeztek az elárvult görögkatolikus templom temetőjébe, hanem kapcsolatokat, pénzt nem kímélve arra törekedtek, hogy halottaikat, mintegy státuszszimbólum gyanánt a római katolikus Szent Kereszt templom tizestemetőjében temessék el. Számukra minden pénzért megváltott bétemetkezés sikernek, kiérdemelt székelységük deklarálásának számított. A volt görögkatolikusok „bétemetkező" törekvése és a háromtizesi bébírós székelyek hagyománytisztelete több ütközésre, szóváltásra adott okot még a XX-XXI. század fordulója táján is. Altizes a XX. században általában a bébírós állapothoz kötötte a tizes temetőjébe való temetkezést. Egyedi kéréseket elbírálva néha engedélyezte pénzért a betemetkezési. Például 1919-ben Antal Lajos nyugalmazott őrmester halálakor 100 koronáért engedélyezte a tizes, hogy a Szent János templom temetőjében temessék el az elhunytat. A tizes kikötötte, hogy az engedmény a családtagokra nem vonatkozik, csak a néhai őrmesterre. Ráadásul a tizestagok figyelmeztették a hozzátartozókat, hogy a sír körül kis kerítést nem szabad állítani.

1177 1933-ban Sánta János kőműves azt fogadta, hogy élete végéig a Szent János templom és kerítése minden kőműves munkáját elvégzi, ha megengedik neki, hogy feleségével együtt betemetkezhessen a tizes temetőjébe. A tizes az ajánlatot elfogadta, annak hangsúlyozásával, hogy az engedmény a házaspár utódaira nem vonatkozik.

1178 Többször előfordult, hogy Altizes azzal fenyegette bébírós tagjait, hogy ha nem fizetik ki tartozásaikat és nem vállalnak bizonyos terhes szolgálatokat, elvesztik TA. H. 5. 221-222. TA. A. 1. 142. TA. A. 1. 194. 316