Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

temetkezési jogukat. 1929-ben a tizes általánosságban is megfogalmaztatta, hogy aki nem viseli a tizes terheit, kizáródik a tizes temetőjéből.

1179 Tíz évvel a tizesvagyonok elvesztése után, 1958. június 5-én még tartottak beüsmertetést, éppen a temetőbeli jog kapcsán Altizes gyűlésén. Tamás András, mint „egy jogos" „kápolna tagtárs" kérte a tizesgyűlést, hogy „fél kápolna jogát" átadhassa leányának Teréznek és férjének Gál Istvánnak. A gyűlés elfogadta és elismerte „új tagtársnak" Gál Istvánt. Felszólította, hogy a régi szép idők beüsmertetési szokásaihoz híven ajánljon föl 1 liter pálinkát áldomás gyanánt.

1180 Az 1970-es évek végén többen pénzért jogot szereztek arra, hogy a Szent János templom temetőjébe temetkezhessenek.

1181 Néprajzi gyűjtések, megfigyelések alapján úgy látszik, az altizesiek a XXI. század elején is nagy figyelmet fordítottak arra, hogy tízesük temetőjébe öngyilkos ne kerüljön. Az önszántukból meghaltakat a köztemetőben kellett eltemetni, abban az esetben is, ha életükben altizesi bébírósckxidk számítottak. Altizes hagyománytartó öregjei még a XXI. század elején is hangoztatták, hogy az öngyilkosra húzott harang elveszti erős időt eltávolító erejét. TIZESKERESZTEK Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva a XIX-XX. században római katolikus faluhoz méltóan bővelkedett szabadtéri keresztekben. A fából készített keresztek száma a XXI. század első éveiben tovább emelkedett. A csíkszentgyörgyi plébános és káplánja a XX-XXI. század fordulója táján szinte évente szentelt új kereszteket. (35. ábra) A keresztek többsége a falvak belterületén, házak, kerítések előtt, az utcákon állt. Néhány kereszt a kivezető utak tájára került, például a Zata keresztfája, vagy a Monyasd patakában és a Bor patakában álló kereszt. Állítottak kereszteket a falvaktól távol, a határvonalakon is. Ilyen kereszt többek között Monyasd keresztfája a Mindszent felé eső határvonalon. A keresztek egy részét magánszemélyek, családok, szomszédsági csoportok állították. A keresztállítás, a keresztfenntartás terhéből és dicsőségéből kivették részüket a tízesek is. 1857. március 13-án Háromtizes gyűlése elhatározta: ,Jde a tízesünk közében egy keresztfát fel állítani a tizesbírónak tag társaival együtt kötelességévé tétetik, mely keresztfa fel állításakor az elhunyt őseinkért egy szent mise szolgáltassék.

,,n 2 1887. május l-jén Háromtizes újra keresztállításról határozott: ,^A Sáskert szegihez fel állítandó keresztfa megkészítésével Bors Ferencz főerdőbíró, Gál Mózes, Tekse István, Lacz Ignácz ... bizatik meg.'" A felmerülő költségeket a tizes vállalta. A tizesgyűlés fontosnak tartotta a határozatot kiegészíteni azzal a figyelmeztetéssel, hogy a felállítandó keresztfa „lehetődíszes legyen"}^

2 TA. A. 1. 180. TA. A. 2. 95. TA. A. 2. 104. TA. H. 2. 200. TA. H. 3. 49. 317