Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A tizestemetők igénybevételének joga A XIX. században még valószínűleg nyilvánvalónak számított, hogy kik temetkezhettek a tizestemetőbe és kik nem. A XX. század kezdete előtt a tizesjegyzőkönyvekben nem találjuk nyomát ennek a sarkalatos kérdésnek. A XX. században azonban gyakran előbukkant a tizeshatározatokban a temetkezés joga, mint ütközések, kemény viták és szigorú rendelkezések témája. A magyarázat valószínűleg három körülményben keresendő: 1. A XIX. század végétől hatalmas népességnövekedés köszöntött be az alcsíki tájon. A nagyszámú népességnek a korábbinál több temetőhely kellett. 2. A XX. század impérium-váltásai, nemzetiségpolitikai, társadalomreformáló szociális viharai során felértékelődött a tizestemető társadalmi megítélésben betöltött helye. 3. 1949 után, a tizesvagyonok elvesztése következtében a tizestemető maradt a szendergésre ítélt tizesjog érvényesítési tere, a „bébírós" állapot dokumentálásának lehetősége. Háromtizes 1910. február 27-én tartott gyűlésén szó esett arról, hogy bizonyos személyeket, akik nem voltak bébírósok, a Szent Kereszt templom temetőjében temettek el. Hozzátartozóiktól visszamenőleg 5-5 koronát követelt a tizes.

1171 A XX. század első felében a temetkezési jog tekintetében kétféle szemlélet váltogatta egymást Háromtizesben. Némely esztendőkben a tizes úgy határozott, hogy a Szent Kereszt templom temetőjébe csak a bébírósok temetkezhetnek, akinek nincs tizesjoga, pénzért sem válthat sírhelyet. Ilyen határozat született például 1925ben.

1172 Más esztendőkben a tizes úgy döntött, hogy meghatározott összegért a nem bébírósok is eltemethetik halottaikat a tizestemetőben. A temetkezésre jogosulatlanok temetkezési díját magasan állapították meg, hangsúlyozva, hogy a köztemető területén mindenki ingyen kaphat sírhelyet.

1173 1969. február 23-án, a tizeserdők és tizeslegelők elvesztése után 20 évvel a Szent Kereszt templom kerítésében mise után gyűlést tartott Háromtizes 18 bébírósa. A temetőkerítés javításáról tárgyaltak. Határozatot hoztak arról is, hogy a nem bébírósok 150 lejért betemetkezhetnek a temetőbe, de csak egy sírhelyre. Hangsúlyozták, hogy az efféle sírmegváltás nem jelent beállást.

1174 A beállás kifejezés akkortájt tűnt föl, valószínűleg a csorbult jelentőségű bébírós állapot elérésének jelölésére. Néhány héttel később, 1969. május 26-án, pünkösd másodnapján a mise után újabb gyűlést tartottak Háromtizes bébírósai a templom kerítésében. A gyűlésen akkor már 45 bébírós vett részt. Jelen volt Madarász Ferenc plébános is. Az összegyűltek úgy határoztak, hogy a nem bébírósok három féle módon válthatnak sírhelyet a tizes temetőjében. Egy személy 150 lejért kapott egy sírhelyet. Két személy, például egy házaspár, 300 lejért válthatta meg a temetkezés jogát. 500 lejért teljes beállást, vagyis családi temetkezési jogot lehetett váltani. 1969 és 1985 között 29 sírhelyváltás történt. A 29 esetből 22 esetben a befizető teljes beállást kért és kapott.

1175 1171 ТА. H. 4. 39. 1172 TA. H. 4. 256. 1173 TA. H. 4. 220., - TA. H. 5. 93., 123. 1174 TA. H. 5.210. 1175 TA. H. 5.211-213. 315