Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

öszve hivatásából telyes gyűlést tartatván ez alkalommal fel terjeszti a tizes előtt az ügyet miszerént Tekse Gábor atyánkfát a' tizes megfogadta vala a Szent Kereszt kápolnájánál lévő harangozol kötelessége folytatására egy évre 5 köböl gabonával, úgy mint 1874-dik év október 1-től következő 1875-dik év október 1-éig, oly formán, hogy minden tízesünkben lakó személy [értsd: családfő] két ej tel jó kenyérnek való gabonát fizetni köteles lészen, mely meg ígért két ej tel gabonát köteles mindenki az tizes bíró házához január hó 30-dikáig bé hozni, aki pedig bé nem fizetné, záloglás útján is az illető erdőbíró bé hajtandja. " Más jellegű szerződést kötött Háromtizes Tekse Gábor harangozóval 1876. január 2-án: „... a tizes meg fogadta harangozónak Tekse Gábor atyánkfiát az 1876dik évre oly formán, hogy a tizes ígért a harangozónak a harangozásért 6 forintot o. é., s ezen kívül a ' temetőbéli füvecskét, és azon kívül lévő kis pityóka földet neki adja, de a kerítésben borjút vagy bármi névvel nevezendő marhát be ereszteni nem lészen szabad 5 forint büntetés alatt. Köteles minden reggel, délkor és estve harangozni, s é' mellett nyári időszakban erős idő jövetelekor [is] pontosan harangozni köteles lészen. Meg jegyzendő, hogy minden út csinálás szerből ki mentesíti a tizes.1157 A fent idézett 1876. január 2-án kötött harangozói szerződés alapja lett a következő háromnegyed évszázad háromtizesi harangozói szerződéseinek. E szerződések fontos elemének tekinthető az alacsony pénzbér és az azt kiegészítő természetbeni juttatás, például a temető füve, vagy néha tűzifa a tilalmasból. A harangozó kötelességei között a napi háromszori harangozáson kívül mindig szerepelt az „erős idő", vagyis a zivatar, égzengés elleni harangozás. A halottra való harangozás tarifáját az aktuális pénzviszonyoknak megfelelően újra és újra szabályozta a tizes. A tömbben elhelyezkedő tízesek közül Háromtizesen kívül Altizesnek volt még saját harangozója, aki a Keresztelő Szent János kápolnában és környékén teljesített szolgálatot. 1904. június 2-án Altizes gyűlése szomorúan vette tudomásul, hogy Ványolós Imre, a Szent János kápolna harangozója meghalt. Botár Ferenc altizesi birtokos ajánlkozott helyette a feladat ellátására, akit meg is választottak. A tizes felszólította Botár Ferencet, hogy „az összegyűlt gyertyákat" halottak napja előtti estén gyújtsa meg. Ez a harangozói kötelezettség a későbbi harangozói megállapodásokban is előfordult.

1158 1933. január 28-án Háromtizes Ádám Jánost választotta meg a Szent János kápolna harangozójának a következő feltételekkel: ,^4dám János a harangozásért kapja a Szent János kápolna kerítésiben a fű és gyümölcs termést, azon kívül a tizes birtokossága köz munkájából és a nagy birtokosság és a község minden nemű köz munkájából fel mentetik, mivel hogy nyáron áltól több zivataros idő ellen kell harangozni, Továbbá a harangozói figyelmeztetik, hogy a kápolna kerítésében sem TA. H. 2. 192. TA. H. 2. 206. TA. A. 1.3. 310