Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

egyszer sem máskor semmiféle állatot bé engedni nem szabad. ... Ha halottnak harangozni kell, 50 leiért harangozhat"

U59 Tizesbúcsú és tizesidentitás Fentebb, amikor röviden bemutattam a csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizestemplomok, tizeskápolnák misézési rendjét, ismertettem búcsúnapjaikat is. Felületes rátekintéssel is megállapítható, hogy „Csíkszentgyörgy megyéjének" kijutott a búcsúkból. Volt belőlük elég. Ez a búcsúkban való bővelkedés összefügg a tízesek létével és a tizesidentitás elevenségével. Csíkszentgyörgy olyan különleges pontja volt a Kárpát-medencének, ahol a „megyés templom" patrónusának ünnepén, Szent György napján (április 24.) templomi szertartás keretében, valószínűleg a középkor óta megemlékeztek ugyan a mártír sorsot ért védőszentről, de a „megye népe" sem Szentgyörgyön, sem Bánkfalván a XIX század második és a XX. század első felében nem rendezett vendégfogadással egybekapcsolt vidám „torkosbúcsút". Ez a római katolikus vidéken különösnek számító helyzet azért állhatott elő, mert az egyházközség népének többsége a tízesekben álló, vagy a tízesekhez kötődő kis templomok, kápolnák búcsúnapjain ünnepelt. Következésképp, a tizesbúcsúk rendszere révén a csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi család évente több búcsúnapi vígasságon, ebéden is részt vehetett, anélkül, hogy „megyéje" vagyis egyházközsége területéről kilépett volna. Ha például egy jenőfalvi gazdának férjezett lánya, nős fia, sógora, jó katonacimborája élt Háromtizesben, Körösmény tízesben, Altizesben, Kotormányban, meghívhatta, vendégül láthatta őket Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.) Jenőfalva tizes búcsúja alkalmával. О vendégeskedett viszont Szent Kereszt feltalálása ünnepén (május 3.) Háromtizesben, Szent Anna napján (július 26.) Körösmény tízesben, Keresztelő Szent János ünnepén (június 24.) Altizesben, Sarlós Boldogasszonykor (július 2.) Kotormányban. A XX. század második felében, valószínűleg egyházi szorgalmazásra, egyre nagyobb szerephez jutott a Szent György-napi búcsú. A „megyés templom" népes papi sereglet asszisztenciájával végzett fényes nagymiséi vonzották a „megye" mindkét falujának népét. A plébánián rendezett Szent György-napi nagy búcsús ebédeknek, amelyeken legtöbbször részt vett Alcsík papsága és a helybéli egyháztanács tagsága, híre járt a lakosság körében. A XX. század végén és a XXI. század elején egyre gyakoribbá vált, hogy bizonyos családok Szent György napján rendeztek búcsúi vendéglátást. Az efféle váltásra praktikus okok vezették az embereket. Például, ha egy gazdának a saját tízesében lakott a házas gyermeke, legközelebbi hozzátartozóját nem hívhatta meg búcsúi ebédre, mivel mindkét házaspár egyidőben tartott búcsút. Az ilyen famíliák praktikus döntést hoztak. Az egyik házaspár továbbra is a tizesbúcsú napján, a másik házaspár az „új divat" szerint Szent György napján hívott vendégséget. így részt vehettek egymás búcsús ebédjén. Különösen az anyatemplom körül fekvő Körösmény tízesben váltottak sokan a Szent György-napi búcsú javára. ТА. A. 1.191. 311