Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

minden nagyünnep másodnapján délután fél 1-kor mise. Temetések alkalmával mise. Jézus szenvedése templom és Szent Anna kápolna a kálvária hegyén Szent Anna-napján (július 26.), vagy az ünnephez közel eső vasárnap Szent Anna-búcsú 11 órai nagymisével a Jézus szenvedése templomban, illetve a mellette lévő területen. Nagyboldogasszony kápolna a Pósa-hegyen Augusztus 15-én, a „Menyekbe fölvett Szűzmária" ünnepén búcsú a hegytetőn délelőtt 11-kor kezdődő nagymisével. Az egerszéki Kisboldogasszony és a csinódi Szentháromság templom Búcsú Kisboldogasszony (szeptember 8.) ünnepén, illetve Szentháromság vasárnapján nagymisével. Minden hónap utolsó vasárnapján és minden nagyünnep első napján délután 2-kor mise, felváltva az egerszéki és a csinódi templomban. Esküvők, temetések alkalmával mise. Háromtizes harcos útja A fent felvázolt kép hosszú fejlődés eredményeként alakult ki. Különösen Háromtizes temploma jutott messzire. Viták, újra és újra megismételt kérelmek sorozatán át ért el odáig Háromtizes népe, hogy templomában heti rendszerességgel misét hallgathatott. (35. ábra) Ha végigtekintünk a 2007 előtti 180 esztendő dokumentumain, láthatjuk, hogy a háromtizesiek több misézésért vívott harcának, „szeparatista törekvéseinek", valamiféle „sűrűsödési pontjai", „csomópontjai" mutathatók ki. Ezek a csomópontok olyan időszakokra estek, amikor egy évtizedekig tevékenykedő pap meghalt, vagy elment Szentgyörgyről, esetleg egy olyan pap töltötte be a plébánosi tisztséget, aki feltűnően rövid ideig működött Szentgyörgyön. Az új papok ugyanis nehezen fogadták el a háromtizesiek „kiharcolt jogait". Igyekeztek csökkenteni a plébános háromtizesi szerepléseinek számát. Néha azonban, a háromtizesiek kérelmezése, „zaklatása", vitatkozása oly méreteket öltött, hogy inkább a plébános kérte áthelyezését „idő előtt" egy csendesebb plébániára. A fent említett hadakozási „csomópontokra" jó példa az 1852-es esztendő, amikor 28 évi szentgyörgyi szolgálat után meghalt a különösen népszerű Tankó Albert, és a 2 évig szolgáló Ferenczi József követte. A másik ilyen „csomópontnak" tekinthető év 1857 volt, amely az 5 évig plébánoskodó Csathó József idejére esett. Nagy háromtizesi harcok évének számított 1891, amikor a 31 évig szolgáló Nagy Lajost követte 5 esztendőre a plébánosi tisztségben Markaly Antal. A XX. század végéről említhetném az 1986-os évet, amikor a két évig plébánoskodó Szabó Dénesnek gyűlt meg a baja a háromtizesiekkel. 1823-ban a Háromtizessel szomszédos Menaságújfalu tizes népe valószínűleg kéréssel fordult Erdély püspökéhez, hogy a menasági plébános a menaságúj falui kis tizestemplomban is rendszeresen tartson istentiszteleteket. A kérés feltehetőleg a háromtizesiek nevében is fogalmazódott, mivel Háromtizesnek még nem volt temploma, és a Szentgyörgy felső végén lakók bizonyára szívesen eljártak volna a közeli Menaságújfalu templomocskájába. Szepesy Ignác püspök válasza 1823. június 4-én 304