Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
kelt Szentsimonban, ahol bizonyára éppen vendégeskedett az egyházfő. Figyelemre méltó a levél címzése: ,^i Menaság Újfalvi és hozzájok leg közelebb lakó Felső Szent Györgyi híveknek" A püspök arról tájékoztatta a két különböző plébániához tartozó két tizes népét, hogy utasítására a menasági plébános különös figyelmet fog szentelni a menaságújfalui misézéseknek. 1132 Bár a levél első helyen nem a háromtizesieknek szólt, a háromtizesiek még 1891-ben is hivatkoztak rá, ha „templomi jogaik" védelmezéséről volt szó. Még különösebb, hogy olyan „engedményeket" is tulajdonítottak Szepesy Ignác püspöknek, amelyeket a jeles egyházfő meg sem fogalmazott a sokszor hivatkozott levélben. 1828-ban felépült a háromtizesi templom. 1829 nyarától Tankó Albert szentgyörgyi plébános a kis templom építtetője, valószínűleg a menaságújfaluiaknak írt Szepesy Ignác-féle levél szellemében kezdte el a misézést a háromtizesiek számára. Egy datálás nélküli egyezség szövegében, amely szentimrei Fodor Ferenc és Háromtizes között köttetett a tanítói és „kápolna-gondviselői" teendőkről 1829 és 1851 között, valószínűleg 1830 táján, arról volt szó, hogy Fodor Ferenc a háromtizesi templomban „Minden 2-dik vasárnap tartandó szent mise alatt szolgálК' 133 1852. október 3-án az új esperes plébános Ferenczi József hivatalba léptével, a háromtizesiek veszélyeztetve érezték szerzett jogaikat a templomukban végzett misézés és az iskolájukban folyó tanítás tekintetében. Hosszas levélben kérték papjukat, hogy a régi módon támogassa tanítójukat és a bevett gyakorlat szerint misézzen a templomukban, mivel gyermekeik a zord télben nem járhatnak az anyatemplom melletti iskolába, öregjeik pedig, ha misére akarnak menni, nem bírnak elgyalogolni a távol fekvő anyatemplomig. 1134 Csíkszentgyörgy felső tizese és Menaságújfalu tizes 1857-ben valószínűleg újra kérte püspökétől a gyakoribb misézést. Haynald Lajos erdélyi püspök Csíkszentléleken keltezetten 1857. október 17-én levelet írt a két tizes népének, amelyben a kegyesség mázába burkoltan határozottan elutasította a kérést. Arra biztatta híveit, hogy járjanak el anyatemplomukba, hiszen nincs is az olyan nagyon messze. 1135 A háromtizesiek végtelen szomorúsággal vették tudomásul a püspöki levél tartalmát: ,JCözöltetvén tízesünkkel a 2883 püspöki számok alatti válasz, minek utánna annak valóságos meg értésére tízesünk minden lakossal egybe gyűltünk telyes szívbéli fájdalmunk között vettük válaszul Püspök urunk eö excellentiájától, hogy vasárnap és ünnepnapokon a' kedvetlen és alkalmatlan időkbenis el aggott öregeink és gyengébb nevendékeink részekre szent mise szolgálat és religiói oktatás nem adathatik" A levél második részében a szomorú háromtizesiek egy bővebben meg nem nevezett oktatási tervvel kapcsolatban kifejtették, hogy Háromtizes 130 1132 A levélnek két másolata maradt fenn a háromtizesi dokumentumok között: TA. H. 8. 17. és TA. H. 6. 24. Valószínűleg mindkét másolat tartalmaz íráshibákat és másolási hibákat. 1133 TA. H. 8. 5. 1134 TA. H. 8. 5. 1135 TA. H. 8. 25. 305
