Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A fenti felsorolásból is látható, hogy az átlagosnál több kis templom és kápolna tartozott a csíkszentgyörgyi „nemes megye" kötelékébe. Ezeknek a belterületi, belterület közeli templomocskáknak és kápolnáknak a többsége kötődött valamelyik tízeshez. Más szóval, bizonyos tízesek templomokat, kápolnákat is magukénak mondhattak. A félreeső Kotormány tizesé volt a dombtetőn magasló Sarlós Boldogasszony templom. A faluszéli Keresztelő Szent János templomot Altizes mondhatta magáénak. Háromtizes házai közé épült és Háromtizes tulajdonának számított a Szent Kereszt feltalálása titulusú templom. Jenőfalva tízes népe viselte gondját a Pósa-hegyi Nagyboldogasszony kápolnának. A kapcsolat talán azzal magyarázható, hogy a 934 méter magasban épült kápolna Jenőfalva tizes tilalmasának szélén állt. Abból a tényből, hogy a Körösményfalviak a XX. század végén Szent Anna napját tekintették búcsújuknak, arra következtethetünk, hogy talán Körösményfalva tízesnek létezett valamiféle lelki kapcsolata a kis Szent Anna kápolnával. Rövid szemlénkből is látható, hogy a Jézus szenvedése, a Passió, vagy harmadik nevén a Kálvária templom, a Csíksomlyóra igyekvő háromszéki búcsúsok kedvenc imádkozó- és pihenőhelye, „gazdátlannak" tűnik a két falu tízesei körében. Figyelemre méltó viszont, hogy Martonos tizes XIX. századi közmunka jegyzékeiben sok közmunka szálai vezettek a Kálvária tájára. Amikor a templomok, kápolnák és a tizesek kapcsolatairól írok, impozáns lenne a szakrális épületek megszületését pontos évszámmal jelölni. Ez azonban nem könnyű feladat. A legtöbb templom és kápolna építéséről semmiféle közvetlen forrás nem állt a XXI. század elején a kutató rendelkezésére. Az még némileg érthető, hogy a Szent János és a Sarlós Boldogasszony templom építéséről nem maradt dokumentum, hiszen megszületésük az „idők homályába vész". Meglepő viszont, hogy a Szent Kereszt és a Jézus szenvedése templom építéséről sem maradt egy árva kőműves számla sem, pedig ezek a templomok egy jól dokumentált korban, a XIX. század reformkorként emlegetett éveiben születtek. Mindkét templom Tankó Albert plébános idejében (1824-1852) épült. Építésükhöz pénzt a jeles plébános biztosított a saját vagyonából. Ennek ellenére a csíkszentgyörgyi plébánia irattárában nem lelhetők fel eredeti dokumentumok, vagyis szerződések, számlák, tervrajzok, közmunkajegyzékek a két templom építéséről. A gyulafehérvári Érseki Levéltárban Tankó Albert nevéből és a szóba jöhető 1828-1833-as évekből kiinduló kutatási kísérleteim egy 1829. évi kis levélkét leszámítva, egyaránt eredménytelenek maradtak. A visitatiók és a XIX-XX. századi egyházi leltárak források híján, vagy meg sem próbálták rögzíteni a templomok, kápolnák építési idejét, vagy a dokumentumot készítő papok körülbelüli időpontjait tartalmazták. Hasonló saccolásos módszerrel készült az új csíkszentgyörgyi História Domus 1948-ban fogalmazott visszatekintő bevezetője is. Eredeti források hiányában létezett Csíkszentgyörgyön egy „papról papra" „megyebíróról megyebíróra" szálló egyházi hagyomány a templomok, kápolnák építési dátumát illetően, ami természeténél fogva nem mindig pontos. Növelte a nehézségeket a mélységekbe nem hatoló XIX-XX. századi „ismertető" irodalom, amely némely esetben a „forgalomban lévő" bizonytalan és rossz építési évszámokat még rosszabb variációkban terjesztette. Minden lehetséges forrás feltárásával, elemzésével, új kutatásokkal kellene tisztázni valamennyi csíkszentgyörgyi és 296