Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

sége kellett ahhoz, hogy az élet egyik fontos eleme, a jó ivóvíz a nép rendelkezésére álljon. Martonos tizes 1838-ban az „élőborvíz" védelmében az alábbi határozatot hozta: ,ßzen folyó 1838-dik esztendőben januárius 18-dik napján a nemes tízesnek lön teljes gyűlése azon okból, hogy aki az élő borvizében bele merészel menni vagy elvesztegeti az élő borvizünköt, azt a személt meg bünteti a nemes tizes 1 ezüst forintig, akárkin történyék a tizes rendelése és végzése" Háromtizes gyűlése 1870. április 7-én egy fölöttébb szűkszavú döntéssel jónak látta „... a Vargyas Péter kerté végin lévő bor vizet helyre, küpübe venni ... s neki jó ösvényt csinálni."

1067 Vargyas Péter valószínűleg nem örvendett annak, hogy a „Monyasdra járó út mellett a belső telke" végén sokan járnak a forráshoz vízért. 1903. március 25-én egy régi pénzjárandóság kifizetése feltételeként megfogadtatták vele a forráshoz vezető gyalogösvény eltűrését.

1068 A tízesnek még az 1927. szeptember 25-i ülésén is foglalkozni kellett a Vargyas Péter-féle földön lévő borvízforrás kérdésével.

1069 1881. május 16-án Tekse István a „Monyasd tövin lévő bor víz Küpü meg csinálásáért" kérte illő bérét Háromtizestől. A tizesgyűlés „6 szál faragni való fákat" ígért neki Kesös völgyéből} 7 1893. március l-jén Háromtizes gyűlésén a főerdőbíró bejelentette, hogy a Monyasd tövin lévő borvízforrás köpüjét valaki összevágta, megrongálta. A gyűlés résztvevői elhatározták, hogy a régi köpü helyett egy új „kőköpü állítassék" szentkirályi kőművesekkel, lehetőleg rövid idő alatt, ezen kívül „a borvíz környéke a tisztaság végett meg óvassék, [ezért] kertbe kerítssék." Abból a megjegyzésből, hogy a költségeket „a két szomszéd tizes" fedezze, feltételezhető, hogy a Monyasd tövin lévő borvízforrást nem csak a háromtizesiek, hanem a jenőfalviak is használták.

1071 Körösmény tizes gyűlése 1877. január 19-én többek között a következő aprólékosan körültekintő határozatot hozta: ,JVyírő Antal atyánkfia a' felső borvíz küpüje meg csinálását elvállalta a 'fő erdő bíró úr által meg nevezett fából, s ezért ígértünk néki egy terű veszendő fát, és a küpünek való fából meg maradó részt, mely nem használható küpünek."

1012 A nagy mű, az új küpü 1877. február 3-án és 4-én elkészült. Megszemlélésére és átvételére kivonultak a tizes jelesei: Tompos János, Nyírő Gergely, Nyírő Jovákim, Nyírő Lajos, Miklós Ferentz, Miklós Pál, Nyírő Ádám, Márton Ferentz, Fazakas Ferencz, Fazakas András. Ott volt természetesen a mester is: Nyírő Antal. Bizonyára áldomást is ittak. Jókedvük és megilletődöttségük oly mértékben fokozódott, hogy Emlékül címmel egy különleges figyelmeztető szöveget írattak a tizes protokollumába: „Csík Szent György nemes Körösményjalva tízese által, hogy a felső borvíz küpüje újólag-állíttatott ... a főerdőbíró Fazakas Ignátz atyánkfia felügyelete alatt, és ezen helyre állított borvíz küpü oly meg határozattal 6

TA.M. 1.31. 7 TA. H. 2. 128. 8 TA. H. 3.413. ,9 TA. H. 4. 283. 0 TA. H. 2. 300. 'TA. H. 3. 187. 2

TA.K. 2. 118. 291