Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

helyesíttetik meg, hogy ha valaki a tizes érdemes jószágát bátorkodnék valami kitsibeis meg sérteni, aztot vagdalással Félszeggé tenni, azon vak merő egyén a kár meg térítésén kívül öt forintig büntettetik meg és ebből egy forint jutalom díjul a tizes által annak fog adatni, ki ezen borvíz küpü meg rongálását bé fogja jelentem?'

1073 A RENDBONTÓK BÜNTETÉSE Tanulmányomban sok szó esett már a legkülönbözőbb témáknál a tizes által kiszabott büntetésekről. Például a humorosnak nevezhető büntetés, africskázás, orrpöccintés szerepelt a tizesgyűlésekről és a fiscusról szóló fejezetben. A bírságolások, pénzbüntetések pedig szinte valamennyi fejezetben előfordultak. Ezért a szerző felmentve érzi magát az alól, hogy itt megismételje a konstitúciók és a tizeshatározatok büntetésekkel kapcsolatos adatait. Amikor valaki cselekedetével ártott a tízesnek, a tizesjegyzőkönyvek általában nem használták a bűn és a vétek kifejezést. A fatolvaj, a kártevő, a bajt okozó, a szabályokat be nem tartó személy a tizesjegyzőkönyvek szóhasználata szerint hibázott, hibát követett el. Hibájáért vonta felelősségre a tizes. A hibáért legtöbbször bírságot, pénzbüntetést szabott ki a tizes gyűlése vagy tisztségviselője. A tizesjegyzőkönyvek alapján úgy látszik, hogy az alábbi vétségek, mulasztások, hibázások vonták maguk után leggyakrabban a tizes büntetését: falopás, tilos legeltetés, földfoglalás a tizes tilalmasából, idegen bevitele a tilalmasba, gyalogszeresek fejszével járkálása a tilalmasban, a közmunkákon való meg nem jelenés, a tizes által beszedendő pénzek, termények fizetésének elmulasztása. A tízesek a pénzbírságon kívül alkalmaztak gazdasági jellegű büntetést is. Például, ha valaki nem fizetett be valamilyen tartozást, vagy sorozatban nem jelent meg közmunkán, esetleg nem részesedett a tizestagság számára osztott fából. A legnagyobb büntetést az jelentette, ha a tizes megvonta vagy felfüggesztette a vétkező ti lalmasbeli jogát. A pénzbüntetés menetébe közbeiktathatódott a zálogolás. Ilyen esetekben a tizes tisztségviselője lefoglalta és elvette zálog gyanánt a vétkes valamiféle tárgyát, szerszámát. A zálogokat a főerdőbíró házánál tárolták, ahol tulajdonosaik a büntetéspénz ellenében átvehették azokat. Sokan mérgükben, szégyenükben soha nem jelentkezetek a tőlük elvett tárgyért. Az összegyűlt zálogokat időnként tizesgyűlés keretében elárverezték a legtöbbet ígérőknek. A tizesjegyzőkönyvek adatai alapján Csíkszentgyörgy tízeseinek zálogolási gyakorlatában a XVIII-XIX. században az alábbi zálogok fordultak elő: fejsze, lánc, balta, véső, kalapács, ostor, lóra való hám, faragó fejsze, kézvonyó, bicsak. 1842-ben Körösmény tizes elzálogosította gyalogkatona Köntse Tamás baltáját, mert tartozott a pásztorbérrel, a bikatrágya árával és nem fizetett a tiltott fakivágásért. Az 1842. március 7-én tartott tizesgyűlésen elárverezték a baltát 1 forint 1 TA.K.2. 121. 292