Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
tott a tizes népe a Monyasd pataka és az Aranyásás pataka völgyében haladó utak javítására. Ezek romlottak, sárosodtak, gödrösödtek el leggyakrabban. Hasonló módon szervezte útjavító közmunkáit a többi tizes is. Előfordult, hogy útcsináló közmunka után a tilalmasban áldomással egybekötött tizesgyülést tartott Körösmény tizes birtokossága 1064 . A határbeli útjavítások során is használták a tanulmányomban már többször emlegetett tízesekét. Ezért is rendelték el néha a tizesbírók, hogy bizonyos gazdák ökrökkel jelenjenek meg a közmunkán. Az út gödreit, dudorait a tízesekével egyengették el. Ezzel magyarázhatók a közmunka-kimutatások efféle sorai: ,^4kik Hosszúágba[n] út szántani voltad (1873), „Az Hágóba[n] szántani voltak" (1874), ,Jfoszszúágba ekével szántani jártak" (1880). 1065 „VETÉSKERTEK", VETÉSKAPUK KÉSZÍTTETÉSE, FELÜGYELETE A tizes területébe eső falutáji, határbeli, út menti és tilalmas-széli kerítések, az úgynevezett vetéskertek, valamint a tízesből kivezető utakat elzáró vetéskapuk, tanórakkapuk készítése, jó karban tartása, felügyelete a tizes rendtartó jellegű feladatai közé tartozott. Ennek ellenére a tizesdokumentumok vetéskapukra, vetéskertekre vonatkozó legfontosabb adatait a Kapuközösségek és a „Gyepükertek" a tizesbirtokok „belső" szélén című fejezetekben sorakoztattam föl. Az ott papírra vetetteket itt nem ismétlem meg. A „BORVÍZFORRÁSOK" KARBANTARTÁSA A csíkszentgyörgyiek és részben a csíkbánkfalviak a XVIII-XIX. században jobbára természetes ásványvizet, erdélyiesen szólva: borvizet ittak. A borvízforrások behálózták a két falu határát. Különösen fontosnak számítottak a nép mindennapi életében azok a források, amelyek a belterület közelében ontották a kiváló minőségű ásványvizet. Ha tilalmasukban dolgoztak a szentgyörgyiek, az ottani borvízforrások vizét itták. Természetesen nem minden forrás vize ízlett egyformán az embereknek. A legkedveltebbek vizét itták a legtöbben. Különösen nagy jelentőségre tett szert a szentgyörgyiek életében a Monyasd pataka völgyében és Bor pataka völgyében bugyogó borvízforrás. A rendszeresen és tömegesen használt borvízforrások némi rendtartást igényeltek. Ahhoz, hogy a víz kimeríthető, illetve csorgatható legyen, a forrás előtt megfelelő kifolyó szerkezetre, küpüre volt szükség. Jót tett a forrásnak, ha körbekerítették és ezáltal eltávolították a közeléből az állatokat. Ügyelni kellett arra, hogy a forrás tájéka megfeleljen az egészségvédelem elemi szempontjainak. A használhatóságot növelte, könnyítette, ha a faluból jól járható ösvény vezetett a forráshoz. Mindezeknek a feltételeknek és körülményeknek az állandó biztosítása Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván a tízesekre várt. A tízesek rendtartó tevékenyTA.K. 2. 30. (1869). ТА. К. 6. 106-107. 290
