Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

és Gâtai sorka tövin lévő suvadást kötelesek járhatóvá tenni. Elmaradás esetén minden egyes végrehajtás utján köteles fizetni a birtokosság pénztárába 2 когоnát."

1059 1833. október 3-án Martonos és Patakfalva tizes gyűlése arról határozott, hogy „... a tízesnek az erdőről bé járó utcáját, az mely hivattatik Keresztes utcájának" közmunkával meg kell javítani. Aki a munkáról távol marad, 1 rénes forint büntetést fizet.

1060 Simószege tizes 1882 és 1904 között többször hozott határozatot az elgödrösödött, elsárosodott „tizes közti" utak, utcák javításáról, kövecsezésérői, fövenyezéséró'/.

1061 Az útjavítások napján minden tizestag köteles volt kiállítani egy jó munkaerőt. A szekeresek hordták és négy ölenként kupacokba lerakták a kövecset. A gyalogszeresek rakták a szekereket és segítettek a kövecs egyengetésében. A munkát néha fölmérés előzte meg. Ebből gyanítható, hogy minden birtokos család meghatározott területet kapott a javítandó utcából és a kijelölt utcarészen a közmunka napján el kellett végeznie a gödrök betöltését és a kövecs elterítését. Külterületi tizesutak javítása Amióta a tizesbirtokok léteztek, a feléjük és a rajtuk vezető utakat valószínűleg minden esztendőben javítani kellett. Az első, határbeli útjavításról rendelkező tizeshatározat 1842-ből maradt meg Háromtizes iratai között: ,^i folyó 1842-dik évben augusztus holdnapja 28-dik napján köz gyűlése tartatván nemes három tízesünknek azon okból, hogy lévén nemes tízesünknek oly terhes és sérelmes közös útyai, a melyeken közönségünk élni kénteleníttetik, úgy határozta nemes közönségünk, hogy azon utak javítására köz értelemből nap határoztatnék, és az nemes közönségünk úgy határozta, hogy jövő szombatra, az az 3-dik szeptember napjára közönségünköt kiparancsolja vagyis kiparancsoltassa 30 krajczár büntetés terhe alatt fő erdő bíró Czikó András eő kegyelme, egy részét ökörrel, más részét pedig vágóval, mind erős embereket. A ki pedig ki nem jönne, a fő erdő bíró számolyon azokról"™

62 A XIX. század közepétől a XX. század közepéig rengeteg háromtizesi határozat tanúsítja, hogy az útjavító közmunka mindig fontos eseménynek számított a tizes életében. Hol a nagy tilalmas, hol a Monyasd felé vezető utakat kellett javítani. Egyszer a vetésmező, máskor a nyomásmező útjait renoválta a tizes közössége. Gyakran előfordult, hogy a közmunkára kijelölt napon kétfelé szakadt a tizes népe. A csoportok egy-egy utat vettek kezelésbe. Ha távolabbi utat kellett javítani, már reggel találkoztak a főerdőbíró házánál vagy a helyszínen a közmunkások és estig dolgoztak. Ha közelebbi útszakaszt kellett renoválni, délben találkoztak a munkára igyekvők. Úgy látszik, bármikor nem lehetett külterületi, hegyi utakat javítani. Meg kellett várni, amíg a föld megázott és ezáltal megpuhult.

1063 Különösen sok energiát fordí9 TA. H. 4. 125. °TA. M. 3. 1. 'TA. S. 1. 10., 85., 102., 144., 310. 2 TA. H. 7. 10. 3 TA. H. 2. 228. 289