Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

ROMANTIKA ÉS RÁCIÓ AZ IRODALOMBAN Milleker Rezső debreceni földrajzprofesszor 1939-ben egy szenvedélyes hangú tanulmányban úgy vélte, hogy a székely tízesek a honfoglaláskori magyar hadszervezet maradványai. Valamikor a székelység tizedekben telepedett meg. Egy-egy tized harcosainak és családtagjainak telephelyeiből keletkeztek a falvak. A székelyföldi tizes elnevezés fenntartotta a magyarság hajdani hadszervezetének és keleti származásának emlékét.

42 1938-ban Endes Miklós ítélőbíró Csík-, Gyergyó- és Kászonszékek történetírója, középkori okleveles adatok híján ugyan, de feltételezte, hogy a székelység a legkisebb hadi egységben, tizedenként telepedett le. „A tízesekből lettek később a faluk, s a tízesek később ezek tízesei lettek"-írta.

43 Ezek a gondolatok beleivódtak a magyar tudományos köztudatba. A bizonyító adatok felsorolásának további mellőzésével tényként vissza-vissza tértek a XX. századi történeti irodalomban. Garda Dezső gyergyószentmiklósi tanár, politikus az 1990-es években több alkalommal is kifejtette, hogy a székelyek hajdanán tízes csoportokban telepedtek le. A létrejött telepeket tízeseknek hívták. „A lakosság fokozatos növekedésével a XIII. században a tízesek mai típusú agrárfalvakká alakultak. A XIV-XVI. századokban egy falu már három-négy tizest is magába foglalhatott". „Nem a falvakat osztották tízesekre, hanem a tízesek egyesüléséből jött létre a székely falu". A tizes katonai funkciójának lassú megszűnésével a tizesbíró elvesztette katonai tizedesi beosztását és fokozatosan esküdté vált.

44 Imreh István kolozsvári történészprofesszor óvatosabb volt a tízesek történelmi útjának megítélését illetően. Emlékeztetett arra, hogy a magyar településtörténet jeles kutatói: Szabó István és Maksai Ferenc nem közöltek olyan középkori adatokat, amelyek településrész jelentésű tizedekre vonatkoznának. Ezzel arra célzott, hogy okleveles adatokkal nem bizonyítható a folytonosság a székely letelepedés korának településformában is tükröződő katonai tízes szervezete és a koraújkori települési-társadalmi alegység jellegű tízesek, falurészek között. A tizest praktikus települési alegységnek látta, amelynek létrehozásához és fennmaradásához a nagy létszámú kommunitás és a nagy belterületü település jobb szervezhetőségének igénye is hozzájárult. Rámutatott arra, hogy az átlagosnál kiterjedtebb és népesebb csíki falvakban vált a legjelentősebbé a tízesek szerepe és önállósága. A tízesek feudalizmus kori virágzását valószínűleg elősegítette a megosztott felelősség rendszerének sok előnye is.

45 Imreh István megemlített olyan XVIII. századi rendeleteket, amelyekben a határőrség katonai vezetői határozottan szorgalmazták a faluk tizedekre osztását, hogy ezáltal adminisztratív és rendészeti ügyeikben a falusbíró mellett a tizedek vezetőire is támaszkodhassanak. Bogáts Dénes gyűjtéséből idézte egy meg nem nevezett háMILLEKER Rezső 1939. 5., 32., 35., 39. ENDES Miklós 1938. 40-41. GARDA Dezső 1991., GARDA Dezső 1994. 18-23. IMREH István 1983. 66-68. 24