Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Tenkeszeg (1666, 1669), Sándorszeg (1671) tízeseket, illetve a tanulmányom későbbi részében bemutatandó csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi tizesneveket.

38 A régi, vagyis a XVI-XVII. századi tizes-emlékek sorába kívánkozna még a csíkszentgyörgyi Körösményfalva tizes 1619. évi konstitúciója. Ezzel azonban a könyv más részében többször foglalkozom, szövegét is közlöm, ezért itt nem idézek belőle. XVIII-XIX. század A tízesekre vonatkozó XVIII-XIX. századi történeti szövegek és említés-szerű történeti adatok száma viszonylag magas. Gazdag csokrot lehetne összeállítani belőlük az erdélyi történeti és névtudományi, nyelvészeti irodalom lapjairól

39

és még gazdagabbat a publikálatlan levéltári forrásokból, különös tekintettel a falujegyzőkönyvekre. E tanulmánynak azonban nem feladata, hogy ennek az adattár jellegű összeállításnak teret adjon. A tízes-adatok sora egyrészt sok helyet foglalna el, másrészt a teljességet nehéz lenne megközelíteni.

40 A csíkszentgyörgyi tizes-adatok óriási többsége XVIII-XIX. századi. Ezek közlése, elemzése azonban könyvem későbbi fejezeteire vár. A XVIII-XIX. századi tizes-adatok kapcsán szükséges utalnom arra, hogy a bővebb információ nélküli, egy-két szavas nyelvi adatok, miként a korábbiak is, óvatosan kezelendők. Különösen a személynév + tize kifejezések, illetve a tizedes szó előfordulásai követelik meg a kutató alapos tájékozódását, ha el akarja kerülni, hogy az adatok esetleg félrevezessék. A tiz, tize, tized szó nem biztos, hogy mindig territoriális és társadalmi alegység értelemben vett autonóm falurészt, tizest jelent. Előfordulhat, hogy katonai egység, valamiféle akciócsoport, tűzvédelmi beosztás, közigazgatási tevékenységet könnyítő körzet húzódik meg mögötte. A tizedes sem mindig az autonóm tizes élén álló választott tizesbírót jelenti. Vonatkozhat katonai egység vezetőjére, különleges feladatot végrehajtó akciócsoport vezetőjére, hajdúszerű rendfenntartó szolga-félére, a közigazgatás akaratát végrehajtó személyre is.

41 BOGÁTS Dénes 1929. 57., - HAJDÚ Mihály - MAKAY Emese - SLÍZ Mariann 2006. 17., 18., 23., 25., 32-33., 62. A legfontosabb adatok lelőhelye: IMREH István 1983., IMREH István 1973., HAJDÚ Mihály - SLÍZ Mariann 2001., HAJDÚ Mihály - BÁRTH M. János 2005., HAJDÚ Mihály - MAKAY Emese - SLÍZ Mariann 2006., BOGÁTS Dénes 1943., DEMETER Lajos - TAKÁCS Péter 2006. Ezúton köszönöm azoknak a fáradozását, akik munkám során XVIII-XIX. századi székelyföldi tizesadatok küldésével segítették adatfeltáró tevékenységemet. Különösen köszönöm Coroi Artúr (Budapest) és Szőcsné Gazda Enikő (Sepsiszentgyörgy) ebbéli buzgólkodását. Vö.: az egyház által pl. kerítéskészítésre szervezett altorjai akcióközösségekkel (COROI Artúr 2000. 139-140.), az ozsdolai kerítéskészítő csoportokkal (IMREH István 1983. 426.), az 1844-ben létrehozott szentkatolnai tűzvédelmi egységekkel (IMREH István 1983. 502.), a közigazgatást segítő korondi 12 tizeddel, amelyek közül kettő a XX. század elején a Pálpataka és Fenyőkút nevű tanyás területre vonatkozott. (ISTVÁN Lajos 2000). 23