Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

tott két hétre, vagyis a. forgató szántás idejére a tizes két terű fáért megfogadta Túlit Istvánt fűpásztornak, hogy a vonó marhák számára a megterhelő munka alatt valóban biztosítva legyen a napi legelnivaló. 9 Jenőfalva tizes is az igásállatok nagy takarmány-szükségletével hozta kapcsolatba a tilalmasbeli legelők 1876. május 14-i feltiltását és különösen korai, június 7-i felszabadítását:"... miután a szűk kost miatt a birtokok mind kurálatlanok, és a nyomás mezőn [nincs] semmi élelem, a ' mivel dolgozni lehessen, tehát ezennel a nemes tizes említett legelőt [a tilalmasbeli paskumot] meg szabadítsa"

895 A tilalmasbeli legelők feltiltása és felszabadítása akkor volt igazán hatásos, eredményes, ha a szomszédos tizesek egyidőben szánták rá magukat ugyanarra a lépésre. Valószínű, hogy a.feltiltási és felszabadítási időpontokról a tizesek vezetői előzetesen konzultáltak egymással. Ezért kissé álságosnak tűnik a feltiltási határozatok bevezetőjének évtizedeken át rendszeresen visszatérő, ijedten csodálkozó formulája arról, hogy lám az „alsó" vagy a „felső" tizes feltiltja a paskumját, nosza mi is gyorsan tiltsuk fel! A kései olvasó ebből könnyen azt gondolhatná, hogy a feltiltás valami kényszerű gyors ötlet eredményeként következett be, holott nyilvánvaló, hogy évtizedeken át rendszeresen visszatérő, periodikusan ismétlődő gazdaság eseményről volt szó. Az igásmarhák és a családi gazdaságok többi állatának pásztorlása, legeltetése, a legeitetőhely, valamint a legeltetés szervezettsége, a pásztorlás módja tekintetében fölöttébb különbözött egymástól. Az igásállat a tilalmasbeli paskumon, a többi kezes állat a nyomásmezőn, a lógómarha és a juh pedig a havasokban legelt. A XIX. században az igásállatok hivatásos pásztor felügyelete nélkül, családi pásztorlással jártak-keltek a tilalmas paskumján, míg a többi állat csordákba szervezve, fogadott pásztor felügyeletével legelt a számára kijelölt legelőn. Az igásállatok családi pásztorlása, ami a többi nyilvánvaló dologhoz hasonlóan alig kapott teret a tizesjegyzőkönyvekben, valószínűleg azt jelentette, hogy a nagyobb gyermekek, sihederek, inasok hajtották ki az állatokat a ciherpascum tájára. Bizonyára sokszor előfordult, hogy az ökrök felügyelet nélkül legelésztek a paskumon. Tulajdonképpen ezért kellett létrehozni, fenntartani a Zata kaput és a Farkasvermi kaput, a kivezető utak menti kerítéseket, valamint a művelt földek és a tilalmas határán húzódó gyepűt, sáncot. Jellemző Körösmény tizes 1842. április 11-én hozott határozatának szóhasználata az igásállatok családi legeltetése vonatkozásában. Amikor a határozat fogalmazója ki akarta fejezni, hogy csak az igásmarha legelhet a tilalmasban, azt hangsúlyozta: „... semminemű csordába járó, vagyis pásztor elejében járható marha" nem bocsátható a tilalmasbeli paskumra. Következésképp, a tilalmasban legeltethető igásmarha nem legelt csordában és nem járt fogadott csordapásztor előtt.

896 Előfordult, hogy az igásállatok éjszaka is a tilalmas paskumján legeltek. Amikor Háromtizes a falukapu szerepű vetéskapukról hozott határozatot, Zata kapuról ТА. К. 2. 105., 108., TA. J. 1. 132-135. ТА. К. 1. 34. - А XX. század közepe felé haladó időszakban bizonyos tízesekben történtek kísérletek az igásmarhák csordába szervezésére. Ezekkel a törekvésekkel azonban itt nem foglalkozom. 250