Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
Gál Lázárnak és Elek Mártonnak, miután nincsen szarvas marháik, a ' lovaiknak ki járni meg engedtetik." 1884. május 15-én általánosságban is megfogalmazta Háromtizes gyűlése a lovak tilalmasbeli legeltetésével kapcsolatos álláspontját. A határozat részletét nyelvi különlegessége miatt idézem: „ ... a ' cihert csakis ajármos marhának lészen szabad járni, a ló marhának pedig tilos ... csakis annak, akire utat mérnek." A többi tizes Háromtizeshez hasonlóan, tartotta magát ahhoz a rendhez, hogy a tilalmasbeli legelőn az igásmarhák legeltethetök. Például 1864. május 17-én Martonos tizes gyűlése határozott úgy, hogy a régi szokásnak megfelelően a tilalmasbeli páskom azután is „tsakis az iga vonó marhák által használtassék." A tizeskaszálókról szóló fejezetben szó esett már a tilalmasbeli paskumok nyáreleji néhány hetes /eltiltásáról. Akkor és ott bizonyos legelőterületek kaszálóként való hasznosítását hoztam fel a feltiltás oka, magyarázata gyanánt. Itt, a legelőkről szóló fejezetben а feltiltás egy másik okáról, magyarázatáról kell megemlékeznem. Ez a nagyon régiesnek tűnő feltiltási ok annyira természetesnek számított a hajdani szentgyörgyiek számára, hogy a tizesjegyzők nem pazaroltak betűket és papírt a részletes kifejtésére. Néhány odavetett szó sejteti csak, hogy valamiféle összefüggés létezett a forgatásnak nevezett nyári szántás, a néprajzi gyűjtések során sokszor hallható ökörélés és a tilalmasbeli legelők feltiltása között. A feltiltással kapcsolatos tizeshatározatok szövegeinek alapos elemzése és a néprajzi módszerrel megismerhető emlékfoszlányok felhasználása révén feltételezhető, hogy a tizesbeli legelők feltiltása ősi soron azért következett be május közepe és Szent János napja, vagyis június 24-e között, hogy ezáltal a fű megerősödjön, megnőjön, és а felszabadítás után kezdődő nyári szántás idejére az ökröknek tápláló legelőjük legyen. Körösmény tizes határozatai az 1850-es évek közepén szűkszavúan bár, de többször is utaltak a szántás és a tilalmasfeltiltás összefüggésére. Az 1854. május 20-án hozott határozatban olvasható: „... a' nemes tizes jónak esmérte lenni azt, hogy az vonó marhái által egy kevés munkát véghez vihessen, azért fel tiltá a' tizes a' vetés földektől elkezdve fel Czigány vápa derekáig, oly feltételek mellett, hogy oda addig a ' míg a ' tizes fel nem szabadítsa, semmi névvel nevezendő marhát hajtani nem szabad."™ 2 1856. május 19-én pedig arról tárgyaltak Körösmény tizes tagjai, hogy „... mivel az tavaszi ugarolás a' széna szüksége miatt nagy hátra maradást szenvedett, tehát hogy ezután véghez vitethessen, arra nézve szükséges ... hogy a' tilalmas erdő felé lévő pas cum a'jármos és iga vonó marhák számára ... tiltasson fel."" 93 1876. áprilisában Körösmény tizes ismét a szántásbeli elmaradás pótlásával indokolta a tilalmasbéli legelő feltiltását: „... a széna szüksége miatt a szántással egészen el van maradva az ember, annak okáért nemes tízesünk feltiltá mindenütt a tilalmas erdein körös körül a marha legelő pascumot." Abban az esztendőben feltűnően korán, június 7-én megtörtént a fölszabadítás. К fölszabadítás napjától számí9 TA. H. 3. 173. 0 TA. H. 2. 338. 11 TA. M.I. 123. 2 TA. К. 1.65. 3 TA. К. 1.67. 249
