Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

idejére adott bérbe, a XIX-XX. század fordulóján bekerítette, és rendszeresen elárverezte szénacsinálás céljából. 1897. május 23-án Jenőfalva tizes gyűlésének résztvevői úgy döntöttek, hogy ,JVagy pallagot a birtokosság gyepűvel sáncval kerítse bé és árverezze el."

861 1901. május 24-én Jenőfalva tizes gyűlése úgy határozott, hogy „Nagy pallag alj as tol fel Árnyék hídjáig, úgy Virágos telek is hasonlólag sánczoltassanak bé."A sáncásáson minden tizestag köteles volt megjelenni. A védőárkot talán borsika és bojt gyepűvel egészítették ki, mivel a gyűlés intézkedett ezen haszontalan erdei „termékek" levágásáról. 1901. június 2-án egy újabb tizesgyűlés elégedetten vette tudomásul, hogy a kaszálók bekerítése megtörtént. Ugyanezen gyűlés keretében megtartották az árverést. Nagypallagot és Virágos teleket egy-egy licitáló tartotta fel. Különös, de 1901. október l-jén magát a kaszálók körüli gyepűt árverezték el. Úgy látszik, a nyáron kiszáradt bojt és borsika kiválóan használható volt kemencebeli fűtőanyagnak. A tizes reálisan fölmérte, hogy a tél folyamán a gyalogszeresek vagy mások úgyis elhordanák, ezért inkább pénzt csinált a kerítésből.

862 Simószege tizes gyűlése 1902. március 16-án, miután megállapította, hogy a tízesnek sok tartozása van, határozatot hozott arról, hogy „...a Potyogás nevű puszta keríttessék gyepű kertbe és árverésen haszon bérre évenként adassék el" A gyűlés bizottságot küldött a helyszínre, hogy mérje föl a készítendő sánc hosszát, és határozza meg az egy füstre jutó árokásási kötelezettség mértékét. A legközelebbi, 1902. április l-jén tartott tizesgyűlés tudomásul vette, hogy a kiküldött bizottság eredményesen elvégezte munkáját. Az egybegyűlt tizestagok úgy határoztak: „... a Potyogás nevű be kerítendő, s Simószege tizes tulajdonát képező helyen a nevenként ki mért részleteket köteles minden birtokos besánczolni, még pedig 1 méter széles és 1 méter mélységű [árokkal]. Aki azt nem tenné, köteles a kijavítás díját fizetni, azon kívül a kimért részt évenként mindig kijavítani köteles minden egyén.'" 1902. május 21-én megtörtént a bekerített Répád kert és Potyogás pusztája árverezése. Mindkét területet egy-egy vállalkozó vette bérbe kaszálásra. 1903. április 17-én Simószege birtokosai kiszálltak Répád kert és Potyogás kert tájára. Kijavították a két kaszáló megromlott gyepűjét. Utána elárverezték a kaszálókat a két legtöbbet ígérő vállalkozónak. A birtokosok megállapították, hogy a két bekerített területen fölöttébb felütötte fejét a borsika nevű haszontalan borovicskabokor, ami rontja a kaszálók árverési és gyakorlati értékét. Ezért a tizes megalkudott Bothár Zakariással és Péter Gergellyel, hogy vágják ki és égessék el a borsika bokrokat. Cserébe kivághatták és elvihettek a kaszálókon nőtt összes nyírfát. A felnőtt fenyőfákhoz nem volt szabad hozzányúlniuk.

863 A bekerített tilalmasbéli kaszálók sáncai tehát legtöbbször úgy készültek, hogy családonként felosztották a sáncolandó távolságot. Minden család kiásta a rá jutó szakaszt. Feladata azonban ezzel nem ért véget. Minden sáncszakasz hosszú évekig ugyanannak a tizestagnak a gondjaira volt bízva. Ha valahol megrongálódott a sánc, a tizesbírák szóltak a gyepüszakasz „gazdájának", hogy menjen a tilalmasba és javít11 TA. J. 2.341. ,2

TA.J. 2.418^22. 13 TA. S. 1.250., 253., 258., 275. 242