Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A fenyőgyanta hasznosítása „szurkászat" Az előző fejezetben bemutatott hántási határozatok, árverési jegyzőkönyvek legtöbbször megemlékeztek arról, hogy a kérgelés jogát árendáló vállalkozó a kéreggel együtt hasznosíthatja a fák gyantáját, szurkát is. 7 Más esetekben viszont a gyantagyűjtést, a szurkászat jogát külön adta bérbe a tizes. Háromtizes 1857-ben külön határozatot hozott a szurok hasznosításáról: "A mostan folyó 1857-dik esztendő október holdnap 10-dik napján meg szólítá mü alól írtakat a fő erdő bíró eö kegyelme a maga lak házához azon okból, hogy Szent Királyi Csiszér Ferentz meg találá nemes három tízeseinket azért, hogy a fenyves erdőnkben ami szurok vagyon, asztot árendára agyuk által néki, amelyet átalis adunk 2 pengő forintokért a jövő pünköstig, úgy hogy Szent Márton napkor által agya a 2 pengő forintokat,,"

8 8 1863. október 5-én ugyancsak a szentkirályi Csiszér Ferenc és társa bérelték ki Háromtizestől a szurok szedés jogát Dakos észokján és Kosár teleken

m Makkoltatás A XIX. század első felében és talán később is a csíkszentgyörgyi-csíkbánkfalvi törzsökös családoknak jó makktermő esztendőkben több lehetőségük is nyílt arra, hogy sertéseiket makkon hizlalják. Az egyházközség szerepű megye távoli, havasi makktermő erdeiben a szentgyörgyi és a bánkfalvi sereg kötelékében minden család járathatott egy, ritkábban két sertést. Emellett a tizestagok a tízesük által szervezett csordákba csapva a közeli tizeserdők makkjára is hajthattak hizlalni való disznót. Az Úz-völgyi magyarok című könyvemben röviden bemutattam a csíkszentgyörgyi megye havasaiban végzett hajdani makkoltatást.

850 Azóta a csíkszentgyörgyi - csíkbánkfalvi makkoltatásra vonatkozó megismert források száma a többszörösére növekedett. Nyilvánvalónak látszik, hogy a két falu hajdani gazdáinak sertésmakkoltatásáról úgy kellene írni, hogy a megye és a tizes makkoltató tevékenysége együtt szerepeljen. A téma ilyen megközelítése és sokoldalú, alapos feldolgozása szétfeszítené a tizesekről szóló jelenlegi tanulmányom kereteit. A megye és a tizes makkoltató tevékenységét együtt egy nagy tanulmányban szándékozom bemutatni a következő években. Ezért itt a tizeserdőkben végzett makkortatásról csak röviden, szinte jelzésszerűen írok. Tanulmányom függelékében 1840-ből közlöm Körösmény tízesnek azt a határozatát, amelyben makkos sertéspásztor fogadásáról van szó. A pásztort a tizes október 22-én fogadta meg. Már másnap el kellett kezdenie csaposból kosárt csinálni, hogy október 27-én felgyűjthesse a sertéseket. A makkoltatás elvileg két hétig tartott, de makkbőség esetén meg is hosszabbodhatott. Minden füsttől egy sertést leheTA. J. 1. 40. (1867)., - TA. J. 1. 240. (1882)., - TA. J. 2. 42. (1884)., TA. J. 2. 129. (1887)., - TA. J. 2. 339.(1884). TA. H. 2. 7. TA. H. 2. 46. BARTH János 2004. 66-68. 237