Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

ánfog meg történni délután." Az árverés megtörtént. 1882. május 21-én a tizes teljes gyűlésén beszámolt róla a főerdőbíró, és eredményét jegyzőkönyvben is rögzítették. Eszerint három területet árvereztek el. Az elsőt és az utolsót a fent már említett Frank András nyerte meg 7 forint 60 krajcárért, illetve 17 forint 60 krajcárért. A középső parcella Basa Istváné lett 15 forint 25 krajcárért. A tizes figyelmeztette a „haszonbérlőket", hogy erdei munkájuk alatt barmaikat nem legeltethetik az erdőben, a kereghordás alkalmával fát nem hozhatnak ki a tilalmasból, és „mindazon fákat, a' melyeket meg nem lehet hántani, kötelesek megaszalni.'" ' Az utóbbi figyelmeztetés magyarázataként érdemes felidéznünk azt a néprajzi módszerrel megismert adatot, hogy bogos fenyőfát nem lehetett hántani, csak bog nélkülit. Jenőfalva tizes fent bemutatott, 1882. évi fenyőhántolási árverésének jegyzőkönyvében négy alkalommal szerepel szokatlan jelentéssel a koboz szó: „a ... kinevezett bizottság által el táblázott erdőrész ... Vargyas mezeje területén elárvereztessék, a' birtokosság ... három nyílba elkoboztatni határozta.'" Utána a három terület földrajzi nevekkel történő körülhatárolása előtt háromszor, például így: ,JCoboztatik a földek végén elkezdve fel Vargyas mezeje kutya árkáig fel, ki Harám útyáig és bé Harám patakáig." A fenti két példa mutatja, hogy Jenőfalva tizes jegyzője a koboz szót 1882-ben valamiféle „árverésre kijelöl" jelentéssel használta.

842 1887. május 31-én Jenőfalva tizes gyűlése elhatározta, hogy a tizeserdő Bartis földen felül és a Harám patakán kívül eső részét a fakéreg és a szurok gyűjtésének bérbeadásával megaszaltatja. Ez a határozat azért érdemli meg figyelmünket, mert felvillantja a kedvezőnek tartott erdőkiszárítási - aszalási, hántolási - időpont és a holdjárás összefüggését: „A kijelölt helynek kerge és szurka árverésre menvén és többet ígérő Basa Péter atyánkfia által föl tartatott 40forint 50 krajczárral, melynek aszalása 1887. június 5-én megkezdődhetik, és újságig, 21-ig aszalhassa, és a mit addig meg nem bírna hántani, az maradjon a másik holdfottára. " A Körösmény tizesiek is úgy tudták, hogy holdfogytán érdemes aszalni. 1856. március 7-én Körösmény tizes gyűlése elhatározta, hogy a tilalmas bizonyos területein „a ' csúf bogas fény öfa megaszaltasson a közelítő holdfogytán."

845 Idős szentgyörgyiek а XXI. század elején is emlegették, hogy Aggod napján lehetett legeredményesebben aszalni.

846 Azon a nyári napon elég volt a fejsze fokával körbeverni a fát, akkor is kiszáradt. Az aszalás eredményességét állítólag nagymértékben elősegítette, ha a fába lyukat fúrtak, és a lyukba fokhagymát dugtak. TA. J. 1.238-240. ТА. J. 1. 239-240. - Vö.: A „héjától megfoszt, hánt, üt, ver" jelentésű kopol, kopoz szavakkal. MNYTSZ. II. 98., - MTSZ I. 1170-1172., - UMTSZ 3. 476., 479. A holdjárás és a különböző munkák eredményességének összefüggésére lásd: MOLNÁR Kálmán 1974. 312., - BÁRTH János 2006./a. 35. TA. J. 2. 129. ТА. К. 6. 75. Aggod napjának azonosítása további kutatásokat igényel. 236