Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

a meg ígért pénz összegnek a felét következő Margit sokadalmáig, az az július 13dikáig... befizetni a főerdőbírónak. A meg hántásnak határideje következő kaszálásig [terjed]. A sarjadék fenyőt pedig meg hagyni kötelesek lesznek" Két hónappal később, 1871. augusztus 27-én, amikor a „Kesös völgyben és a Gyurka keresztfájánál lévő hántolt tűzifáknak a szurkát" adta a tizes árendába, úgy említették a korábbi, június 18-án hozott aszaltatási határozatot, hogy akkor a tizes „azon erdő részt ... két részben hántás végett elárverezte volt." 1884. május 15-én Háromtizes gyűlésén „ ... fel mondja a fő erdő bíró aztis, hogy a ' Kesös völgy feiben tanáltató nyers fenyő erdőt a ' tizes, hogy ha le aszaltatná jövőre nézve használás végett. Mely ügyet a tizes fontolóra véve meg határozta, hogy meg aszaltassék" Czikó József ígérte a legtöbbet, 42 forint 11 krajcárt „a kéregért és a'szurkáért" Az árendadíjat „két rátában" kellett befizetnie Szent Márton napjáig. Az aszalandó területet csak futólag határozták meg ezen a gyűlésen: „a' meg aszalt erdő résznek a határa Küs haramból felmenő úton belől és a ' felső sorkon alóli erdőrész közötti tanáltató rész lészen megaszalandó." Ez a helymeghatározás hiányos és görcsös. Magam is csak az aszalás szó változatai miatt idéztem. A körülhatárolás gyengeségét észrevették a háromtizesiek is. Ezért a következő gyűlésen, 1884. május 22-én egy öttagú bizottságot választottak az akkor már kereghántás végett kiadatott-пак nevezett Kesös völgyi terület pontos körülhatárolására. A bizottság megválasztásakor a tizesgyűlés megfogalmazott egy figyelmeztetést, arról hogy a vállalkozó a megjelölendő határvonalon túl ne hántson, mert ha megteszi, büntetést fizet.

838 Háromtizeshez hasonlóan Jenőfalva tizes is többször bocsátott árendába erdőrészt hántás, kergelés céljából. 1867-ben a Jenőfalva tizesbeli Frank András vette ki a tízestől 16 forint 66 krajcárért a kijelölt fenyőfás területet. Pénzéért és munkájáért megkapta a kéreg és a szurok hasznát.

839 Frank András valószínűleg szeretett foglalkozni a kérgeléssel és a szurkászattal, mert a következő években többször szerepelt nyertesként Jenőfalva tizes hántolási árverésein. 1868. május 10-én Jenőfalva tizes többek között hántolással kapcsolatos határozatot is hozott: „A nemes tizes árverezé az fenyves erdejét Sátoros kút útyától fel Harám patakán, fel Csatorna patakán, fel Csiszerek teleké árkáig, ki a Csorgóig, onnan a padon le, megint vissza az úton, be Sátoros kutyáig, fel Lajtorjás oldalán-, feltartották Kánya Imre és Csedő András atyánkfiai 14 forint 25 krajczáron osztrák értékben, oly formán, hogy az kit meg nem hántanak, aszalják meg. " 1882. május 14-én Jenőfalva tizes a következő határozatot hozta: „Ezen gyűlés alkalmával meg határoztatott az, [hogy] az úgy nevezett Vargyas mezeje tartománya egy darabja nyers fenyő erdejét kéreg hántás alá el árvereztetni, mire is egy bizottságfog kineveztetni és az erdő bíró úr meg bízatik azon személyek értesítésére, akiknek szükségük lenne a kéregre. A hely színére árverezni kimenetel pedig május 18TA. H. 2.141. TA. H. 2. 142. TA. H. 2. 339-340. TA. J. 1.40. TA. J. 1.48. 235