Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A fa és az építkezés Legtöbbször, az erdőszabadítások során osztott egy terű fák között is akadt olyan fa, amelyet fel lehetett használni építkezésekhez, kerítések, kapuk, kutak felszereléséhez. Ha valakinek nagyobb mennyiségű építőfára vagy különleges minőségű fára, például cserefára volt szüksége, kért és általában méltányos áron kapott a tízestől. 1899-ben Kovács Tamás, azon a címen, hogy építkezik, fát kért Háromtizestől. A vitatkozó tizestagok arra a következtetésre jutottak, hogy ajándékba nem adnak fát, mivel „az rég meg van tiltva", de a kérelmező, mivel többszöri szolgálattétellel segítette a tizest, mégis fizetség nélkül juthat hozzá 6 szál fához.

799 A fára áhítozóknak általában nem volt ilyen szerencséjük. Ha nem is sokat, de fizettek az építőfáért. A kérelmek és fajuttatások között legtöbbször a következő fafajták és épületrész-nevek szerepeltek: boronának, bornának való fa, (1893) vagyis olyan farönk, amiből a falat rakták; „pincze gerendának való cserefa," (1908); „tornácz talpának való fa," (1895); ház alatti talpnak való fa, (1903); padlás gerendának való fa, (1887); „odros

800 fának való cserefa," (1908); „ medve talpnak

801 való cserefa, (1891); „csűr mellett lévő árnyék

802 felemelésére „ való boronafa (1893).

803 Egyénileg és a kútközösségek nevében egyaránt kértek a tizesektől fát kútépítésre és kútjavításra. Jellemzőnek tekinthetők a következő kúttal kapcsolatos megnevezések: kútágasnak való cserefa (1864, 1895, 1900, 1909, 1913), kútgárgyálásnak, vagyis kútrovásnak való fa (1877, 1886).

8 4 1888. november 4-én Ballá Péter simószegi lakos kért Simószege tízestől egy „kútágasnak való cserefát" arra a kútra, „az mely az Nagy mezőre ásódik" A tizesgyűlés résztvevői döntöttek, hogy ingyen adják a fát, mondván: "miiis, úgy mint az utódaink szabadon használjuk ...a kútból a vizet.," Különösen sok értékes fa kellett a hatalmas fedeles székelykapuk építéséhez, és nagy mennyiségű csaposra, deszkára volt szükség a kerítések elkészítéséhez. A fakérések kapukkal, kerítésekkel kapcsolatos kifejezéseiből az alábbiak számíthatnak figyelmünkre: „kapulábnak való cserefa", (1800, 1885, 1900), „ráklábnak

806 799 TA. H. 3. 316. 800 Az odros fa „malomrész" jelentésére: SZT. IX. 969. 801 A medvetalp „épület alatti földön fekvő vastag gerenda" jelentésére: UMTSZ. 111. 1030. 802 Az árnyék „szín" jelentésére: SZT. I. 428^129. 803 TA. J. 2. 262., - TA. S. 2. 10., — TA. H. 3. 246., - TA. H. 3. 415., - TA. J. 1. 156., - TA. S. 2. 21., TA. S. 1. 106.,-TA. J. 2. 262. 804 TA. J. 1.23.,-TA. S. 1. 163.,-TA. S. 1. 231., - TA. A. 1. 51.,-TA. S. 2. 77., - TA. J. 1. 156.,TA. J. 2. 79. 805 TA. S. 1.73. 806 A rákláb kifejezés „kapufélfa földben lévő része", jelentésére UMTSZ. IV. 661. Az 1922. évi kérés alkalmával a kérelmező Bene Jeremia kijelentette, hogy már ki is nézte a ráklábnak való fát Köveskúton kívül. (TA. S. 2. 132.) 228