Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A XXI. század elején Csíkszentgyörgyön elevenen élt az a szokás, hogy a templombúcsúk és az esküvök alkalmával a falu legényeinek egy csoportja földbe szúrt zöld fácskákkal díszítette a templom bejáratát. Valószínűleg a XIX. század második felében is virágzott a templom zöldágazásának szokása. A Martonos tizesiek elvégzett közmunkáinak 1845. évi hevenyészett jegyzékében olvasható a következő néhány szó: „Zöld ágat a kálváriára.'" A különböző fuvarozások között szereplő különös munkamegnevezés mögött bizonyára egy zöldághordást gyaníthatunk, amelyet valamelyik nagy egyházi ünnep alkalmával martonosi fiatalemberek végeztek el az akkortájt újnak számító kálváriai-templom díszítése céljából.

793 1884. február 2-án tárgyalta Háromtizes gyűlése azt a megfigyelést, hogy „... némely iflak a tilalmas erdőbe zöld ágért ki mennek, és több darab szál fákotis levágnak." A tizesgyűlés úgy határozott, hogy „... mostantol fogva erdőbíró híre nélkül nem szabad ki menni és csak kettőt lesz szabad levágni"

1 A dátumból ítélve a legények erdőrontó zöldághordása január végén - február elején, vagyis farsangban történt. A farsang pedig akkortájt a lakodalmak legfőbb időszakának számított. Következésképp, a tizeshatározatokban emlegetett zöldágak bizonyára egy esküvő alkalmával kerültek a templom elé. 1909. február 4-én a háromtizesi legények néhány szál fát kértek tízesüktől. Sajnos a tizesjegyző nem jegyezte fel, hogy milyen célra akarták felhasználni a fákat. A tizesgyűlés két szál fát adott nekik.

795 A megkapott fák kerülhettek a templom elé esküvő alkalmából zöldág gyanánt, de talán inkább tűzifaként hasznosultak a bérelt házakban rendezett farsangi mulatságok idején. A tizesjegyzőkönyvekben többször szó esett arról, hogy a tizes szent célra adományozott vagy adott el fát.

79 A szent célra kifejezés mögött valószínűleg keresztállítás húzódott meg. (A tízesek által finanszírozott keresztállítások és keresztjavíttatások kérdéseit a Tizeskeresztek című fejezetben tárgyalom.) Előfordult, hogy sírkereszt készítéséhez a tízestől kértek fát. Dobandi József 1844-ben 1 forintért egy szál cserefát kapott Körösmény tízestől. Apja sírjára faragott belőle keresztfát.

797 1908-ban, amikor Kovács Mihály Simószegi gazda elhunyt, hozzátartozói egy cserfát kértek a tízestől, hogy „tisztességére" fejfát faragjanak. 4 koronáért megkapták a fát, amit a főerdőbíró jelenlétében maguk választhattak ki a tizes erdejében.

798 793 TA. M. 1.75. 794 TA. H. 2. 330. 795 TA. H. 4. 7. 796 TA. M. 3. 8. (1865)., -TA. S. 1. 349. (1906). 797 TA. K. 6. 17. 798 TA. S. 2. 8. 227