Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

adassék.'" 1838. január 15-én Martonos tizes gyűlése arról határozott, hogy az erdők fogyása miatt jenkinek halálára" nem ad többé fát a tizes.

7

^ A fentebb bemutatott három adat közül az 1619. évi a lakodalomra és a torra történő faigénylés és fajuttatás jogszokásának eleven gyakorlatát tükrözi. Az első tizestörvény a fenti rendelkezéssel, bizonyára az erdő kímélése érdekében valószínűleg azt akarta elérni, hogy a lakodalmak és a torok alkalmával a tizes által adományozott fa mennyisége csökkenjen. A másik két adat, az 1700. és az 1838. évi említés kifejezetten tiltó jellegű tizesrendelkezés részeként került a portokollumkönyvbe. Közismert, hogy a tilalmak mögött mindig élő gyakorlat húzódott meg. A tízesnek is csak azt volt érdemes tiltani, ami bármikor újra és újra bekövetkezhetett, és terhet, veszteséget, kárt okozott a tizes számára. A lakosság számának emelkedésével a lakodalmak és a temetések száma fölöttébb megnövekedett. Egyre nehezebb terhet jelentett a tízesek számára, hogy a lakodalmi és temetési faadományozás ősöktől örökölt, valószínűleg nagyon régi szokását fenntartsák. Körösmény tízesben talán még 1848 táján is élt ez a szokás. A tizes főerdőbírájának 1848. évi számadásában, a bevételek között a providus Péter Elektől 1848. február 26-án beszedett 2 forint 3 krajcár forrásaként szerepel egy erre utaló különleges megfogalmazás: "a tor és lakodalom fák nyesésit licitáción fel tartotta."

7W A pénzügyi számadás eme tételét olvasva, olyan gyanúnk támadhat, hogy Körösmény tizes még 1848-ban is valahol a tilalmasa egyik részén azért tartott bizonyos fákat, hogy közülük lakodalmak és torok idején az érintett tizestagoknak támogatást adhasson. A XIX. század első felében valószínűleg a Fiság völgyében is élt az a szokás, hogy május 1-jére virradó éjjel a legények fölzöldágazták a lányos házak kapuit, kerítéseit.

791 A zöldág beszerzését azonban nem fogadta kitörő örömmel és elnézéssel az a tizes, amelynek erdejében a fiatal fák kivágása történt. Ha a nemtetszés némi vaskalapossággal is együtt járt, akkor olyan helyzetek álltak elő, mint amilyet Háromtizes egyik alább idézendő 1837. évi határozata tükröz: ,^íz 1837. esztendei Szent György hava 28-dik napján nemes három tizesseink Tilalmas erdeiben két ökörrel és szekérrel Menaság falvi némely Újfaluban szolgáló legények hárman lett egyességekből Szent Fülöp és Szent Jakab tiszteletére zöld ágat vágni 's hozni mentek volt, a kikis midőn 18 számból álló szép nagy zöld nyír ágokat az említett szekéren hozták volna, az útba[n] meg tanáltattak és mégis fogattatván fő erdő bíró ifjabb Huszár Gáli István eő kegyelméhez szekérrel és ökörrel együtt bé hozattattak volt, kikis ezen merő hatalmas tselekedetükért és tilalmas erdőnkben tett pusztításokért büntettettek 12 forintokra."

192 Ugyanazon a napon másik öt menasági legényt is elkaptak a háromtizesi tilalmasban. Ők tíz zöld ágat akartak hazavinni. 6 forint büntetésben részesültek. 18 TA. A. 3. 1. 19 TA. M. 1.31. 10 ТА. К. 6. 35. " Vö.: LÁSZLÓ Elek 1896. 387-388., BARTH János 2006./a. 236. 2 TA. H. 1. 10. 226