Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Valószínűleg elvárták a tízesek, hogy a megrakott szekerekkel, szánokkal nagyjából egyidőben térjenek haza a gazdák a tilalmasból. Legtöbbször megszabták a hazatérés útvonalát is. 1870-ben például Körösmény tizes úgy rendelkezett, hogy „csakis Pinczéd és Orjás útja felé lesz szabad lehozni" a kapott fát.

75 Ugyanez a tizes 1859-ben előírta, hogy az aszalt fenyőfával megrakott félvágás szekerekkel csak Szentegyház pataka felé lehet hazajönni.

751 1845-ben Háromtizes erdőbírái megzálogoltatták Latz Ádámot, mert nem a többi birtokossal együtt hagyta el a tilalmast, hanem csak „sötétben jött be az erdőből"

151 Sok esetben magasan fekvő vagy meredek hegyoldalon vágták ki a fákat, ahova szekerekkel, szánokkal nem volt tanácsos felmenni. Ilyenkor a kivágott fákat állatokkal el kellett vontatni a szállító eszközök, illetve a járható út közelébe. A vontatás ténye szerepet kaphatott bizonyos helyek későbbi jelölésében. Némely tizes a vontatás hosszát is igyekezett szabályozni. Háromtizes például 1842-ben előírta, hogy a vontatás nem történhet Zata patakáig. A faszabadítási határozatokban a tízesek mindig megjelölték a szabadítás helyét és a szabadított fa fajtáját. Ezektől a meghatározásoktól nem lehetett eltérni. Legtöbbször szépséges és régi földrajzi nevekkel körülhatárolták a tizesgyűlés résztvevői, hogy hol lehet fát kivágni. A határozatok figyelmeztettek, hogy aki a megjelölt határokat átlépi és a megjelölt területen kívül vág fát, bírságot fizet. A tizesgyűléseken mindig rögzítették és tudatosították, hogy miféle fát szabadít fel a tizes. Ha száraz fenyőt, aszalt fenyőt szabadítottak, senki nem vághatott ki nyers fenyőt. Ha megtette, megbírságolta a tizes. Ugyanígy, ha bükkfát, cserefát, nyírfát nevezett meg a faszabadítási határozat, a tizestagoknak bükkfával, cserefával, nyírfával kellett hazatérni a tilalmasból. Az 1840-es évek faszabadítási határozataiban még nyoma sincs fizetésnek. A tizestagok a tilalmasbeli joguk után természetes módon, de szervezett keretek között részesedtek a tilalmas fájából. A XIX. század második felében azonban egyre inkább jellemző lett, hogy a tízesek nem nagy összeget, de pénzt kértek tagjaiktól a faszabadítások alkalmával. Csak az hozhatott haza fát a tilalmasból, aki kifizette a 10-15 krajcáros rovatalt. A tízesek ezekből a bevételeikből fedezték a rendkívüli kiadásaikat és az egyre szaporodó adókat. Előfordult, hogy valamely tizes csak azért rendelt el faszabadítási, hogy a beszedett krajcárokból kifizethesse az éppen aktuális tartozását. Faárverezés, faeladás Faszabadítások alkalmával sok hullófa, vagyis fahegy, gally maradt az erdőben. A vihar gyakran döntött ki fákat, néha egész erdőrészeket is. Előfordult, hogy tűz pusztított az erdőben és kormos fatörzsek sokasága csúfoskodott valamelyik hegyoldalon. 0 ТА. К. 2. 36. :1 ТА. К. 6. 79. 12 TA. H. 1.62. 219