Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

tizesjegyzőkönyvek a választ nem tartalmazzák. A Gyergyóban használatos családi fajegyek emléke a XXI. század elején Csíkszentgyörgyön már nem került elő.

745 Az erdőbírák általában egy nappal előbb kihozhatták fájukat az erdőből, mint az erdőbírói tisztséget nem viselő tizestagok. Ha volt jelölés, akkor az erdőbírói fahordó nap a jelölés és a tömeges fahordás napja közé esett. A tizesdokumentumok soha nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy miért alakult ki az erdőbírák külön erdőlésének szokása. Nyilvánvaló azonban, hogy praktikus szempontok miatt alakult így a fakihozás rendje. A „köznép" erdőlésének napján vagy napjain az erdőbírák nem bajlódhattak a saját fajárandóságuk kivágásával, vontatásával, rakodásával, szállításával, hiszen akkor irányító, felügyelő, ellenőrző szerep várt rájuk. Ezért alakult ki az a bölcs szokás, hogy a másnapi felügyelők a tömeges faosztás előtti napon túlestek saját fájuk hazahordásán. A faszabadítás harmadik üteme, a tizestagok többségének fához jutási napja, bizonyos időközönként a tizesbeli élet legmozgalmasabb napjának számított. Előfordult, hogy a fakihozás ideje két napra is elnyúlt. A tízesek vezetői mindig hangoztatták, hogy a fajárandóságát mindenki a megjelölt napon hozza ki az erdőből. Ennek ellenére mindig akadtak olyanok, akik valamilyen ok miatt nem mentek el a fájukért, utána viszont jártak a tizesbíró nyakára, hogy tűzzön ki számukra pót fahordási időpontot. Régi szabálynak számított, hogy a fák kivágását, „készítését", vontatását, rakodását a kijelölt nap hajnalán, napfeljöttekor lehetett elkezdeni. A tízesek határozatai sokszor hangsúlyozták, hogy senki ne merje napfeljötte előtt elkezdeni az erdőlést. Aki megteszi, zálogot ad, büntetést fizet. Ennek ellenére akadtak olyan gazdák, akik megpróbálkoztak a régi szabály áthágásával.

746 A napfeljöttekor történő kezdéshez valószínűleg azért ragaszkodtak a tízesek, hogy a faszabadítás minden perce alatt biztosítva legyen a munkálkodók felügyelete. Az erdőbírák a tizestagok fa-hazavitelének napján napfeljöttére mentek ki a tilalmasba, hogy ott szervező, irányító, ellenőrző feladatukat ellássák. Jenőfalva tizes 1860-ban konstitucióban figyelmeztette az erdőbírákat, hogy a faszabadítás napján napfeljöttekor már kint kell lenniük a tilalmasban.

747 Háromtizes fentebb idézett 1842. évi határozata szerint az erdőbírák napfeljöttekor a tilalmasban, abban az évben éppen Ferentz parlagján, felolvasták a tizestagok listáját. Aki a listaolvasáskor nem volt ott, vagy már előbb elkezdte a munkát, büntetést fizetett. A hajnali munkakezdéssel kapcsolatos bonyodalmak elkerülése érdekében ötletes megoldást választott Martonos tizes, amikor 1884. október 21-én elrendelte: „A birtokosság essze jövetele a föerdőbíró házánál történik, és a ... birtokosság ... a föerdőbíró vezetése alatt száll ki a hely színére.'" Hasonló módon szervezte meg a közös erdőbe menést már 1859-ben Körösmény tizes: „Az erdőbe való indulás a fő erdő bíróval s az erdő bírákkal együtt, egyszerre történend. "

7 9 Vö.: ROKALY József 2003-2006. II. 226. TA. H. 1.62.,-TA.H. 2.220.,-TA. H. 3.3.,-TA.J. 1. 159. TA. J. 1.5. TA. M. 1.63. TA. K. 6. 79. 218