Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

rovatot tartozik a szabadítás alkalmával az illető [a] főerdő bíró úrnak meg fizetш."

730 1871. február 14-én Jenőfalva tizes teljes gyűlésén határozat született többek között erdőszabadításról is: a gyűlés „egyhangúlag meg határozta a Lajtorjás oldalában lévő száraz fenyőfáknak meg szabadítását, hogy minden egyes birtokos egy terűt használjon, még pedig holnap az az 15-én az erdő bírák fognak menni és az után, tudniillik 16. és 17-én a többség. Megjegyeztetik, hogy a' ki a szokásban vett idő előtt az erdőbe belép és fát vágna le, azt kötelesek az erdő bírák ügyelni és megbüntetés végett a tizesgyűlés elébe vezetni, ellen esetben az olyanoktól elegendő zálogot venni.''''

1 Jenőfalva tizes 1885. február 7-én a következő határozattal döntött faszabadításról: „elkezdve Nagyparlagon kívül fel Kincses homlokán, bé Harám patakáig és Kicsi pallagig, onnan fel a ' falóba a ' sárig, onnan ki Kincses tetejéig 's a Sátoros kúttól keresztül jövő útig, és Sátoros kút patakán bé az árnyéki hídig, szabadított a birtokosság minden birtokos részére egy szál bükfát. Még pedig oly formán, hogy minden szál fa után minden birtokos személy fizet 10 krajczárt osztrák értékben. Senkinek nem szabad addig kimenni a ' szabadított fa után, míg a ' kirótt 10 krajczárt itthon a' fő erdő bíró kezére bé nem fizeti. Azon kívül pedig a' szabadítás jegy alatt fog kitűzetni az eddigi szokás szerént még pedig olyan fákból lesz kijegyezve, amelyekből lesz két mérsékelt terű bükfa. A 'jegyzés lesz kitűzve e hó 10-dikére. Az erdőbírák [fájának] behozása tűzetik kifolyó hó 11-dikére, a' birtokosság pedig a' részét behozza 12-dikén 13-dikán, az az jövő csütörtökön és pénteken ..." Simószege tizes gyűlése 1883. november 20-án bükkfaosztásról döntött: „... a birtokosság meg határozván, hogy Répád bükkibe[n] november 21-dik és 22-dik napjaira minden birtokos egyénnek egy szál bükfa adassék a közép rendűekből, és amennyiben kitelhető a veszendőkből. Az is meghatároztatván, hogy senkinek az alább kinevezett jegyzők fát nem adhatnak, a míg minden névvel nevezendő tartozásaikat bé nemfizetendik. A mely egyén a kitűzött napon áfáját ki nem hozza imonis marad a jogától, hogy ha valami törvényszerű akadály nem fordul elő. A jegyzőköt a birtokosság kinevezte: Bene Gábort, Kováts Istvánt és Kováts Ignáczot." A fentebb idézett nyolc tizeshatározat valamennyire tájékoztat arról, hogy a XIX. században a tízesek bébírós tagjai miként részesedtek tilalmasuk fájából. Az idézett nyolc határozat és a nem idézett több száz hasonló határozat adatainak elemzésével a következőképpen vázolható fel a tizesek hajdani faosztó tevékenységének rendje. Bár a XIX. század első felében még előfordult, hogy az erdőszabadításkor osztott fa mértékének jelölésére a porció

734 szót használták, a XIX. század közepén és a XIX. század második felében a tizestagok fajárandóságát terűben és szálban mérték. Legtöbbször hangsúlyozták a tizesek, hogy tagjaik a szabadításkor egy terűfát vehetnek igénybe. 0 TA. H. 2. 294. 'TA. J. 1.62. 2 TA. J. 2. 49-50. 3

TA. S. 1. 19. 4 TA. A. 3. 6. 215