Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

kárt. Ennyi pénzt a szegénynek mondott kovács nem tudott kifizetni. A hosszú huzakodás 20 forintnyi büntetés kiszabásával ért véget.

704 Erdőőrzés Az erdőőrző módszerek váltakozása A tízesek legkorábbi konstituciói arról tanúskodnak, hogy a tizestilalmasok őrzését eredendően a választott tizesbíráktól várták el a tizesbeli birtokosok. A XIXXX. században azonban a lakosság nagy mértékű szaporodásával és az erdei kártételek számának növekedésével a viceerdőbírák inkább csak szervezték, felügyelték az erdőőrzést. A tényleges erdőőrzést a birtokosoknak vagy fogadott erdőőröknek kellett végezni. Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva tízeseinek életében rendszeresen váltogatta egymást a tilalmas erdők őrzésének két módja: a tizestagok kapuszám szerinti őrzése és a fogadott erdőőrökkel történő őriztetés. Egyik módszer sem bizonyult örökérvényűnek és garantáltan eredményesnek. Ha egyik esztendőben valamelyik tizes gyűlése nagy dirrel-dúrral megállapította, hogy г. füst után való, szerre történő erdőőrzés nem eredményes és hatalmas terhet jelent a tizestagoknak, ezért pénzért, fáért és legkülönbözőbb juttatásokért „fizetett" erdőpásztorokat kell fogadni, a tizestagok nem bízhattak abban, hogy hosszú időre eldőlt az erdőőrzés sorsa. Két, három esztendő múlva, vagy néha már előbb, ugyanabban a tízesben nagyhangú gazdák bizonygatták, hogy a fizetett erdőpásztorok nem jól végzik a dolgukat, sokba kerülnek, következésképp, azonnal vissza kell térni а füst utáni erdőőrzésre. A legközelebbi gyűlésen vissza is tértek. A helyzetjobbulás örök reményével kezdődött elölről az erdőőrzés két alapmódszerének folyamatos váltakozása. Erdőőrzés „szerre", „füst után", „kapu után" A módszer alapja az a régi gondolat, hogy a tizes erdejére a tizes minden birtokos tagjának kötelessége vigyázni. Körösmény tizes még 1882-ben, egy kései tizestörvényben is megfogalmazta: „Minden birtokos tagnak [kötelessége] erdőőrök létiben vagy nem létiben védelmezni s őrizni a birtokosság erdejét."

1 " Ezzel a gondolattal függ össze, hogy azok a tizestagok, akik a tizes területén kívül laktak, vagyis a possessorok, évente erdőőrzési hozzájárulást fizettek a tizes kasszájába. Körösmény tizes külbirtokosai 1805-ben 4 garast, 1877-ben 20 krajcárt, Háromtizes possessorai 1879-ben 1 forintot, Jenőfalva tizes és Martonos tizes tilalmasának külső birtokosai 1880-ban, illetve 1886-ban 1 forint 40 krajcárt fizettek évente erdőőrzési díj gyanánt.

706 A jobb tizesbírói számadásokban a possessorok ТА. К. 1.48., 50. ТА. К. 2. 400. ТА. К. 1.7.,-ТА. К. 7. 63.,-ТА. Н. 2. 267.,-ТА. J. 1. 194.,-ТА. М. 1.87. 209