Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

erdőőrzési hozzájárulásai személyenként vagy együtt megtalálhatók a bevételek lajsromában.

707 Azokban az esztendőkben, amikor a füst után való erdőőrzést választotta a tizes, a joggal rendelkező tizestagok, illetve férfí családtagjaik, kapuszám szerint sorban kötelesek voltak a megjelölt időben kimenni a tilalmasba és ott erdőt pásztorolni. Bizonyára előfordult, hogy némely tizestag az erdőőrző szolgálatot megpróbálta favágással a maga hasznára fordítani. Erre utalhatott Martonos tizes 1848. december 7-én kelt rendelkezése: „Erdőőrizni pedig senki fejszét ki ne vigyen, hanem ' > i „708 mennyen pacával. 1842. március 8-án Háromtizes közgyűlése a következőképpen szabályozta a kapuszám szerinti erdőőrzést: „ ... mától kezdve kapu szerint őrizzük tilalmas erdejinket, a prévarikácziók eltávolítása tekintetéből ezen ily formán rendelt [rend] szabásunk kezdődik a felső tízesen, aholis azon tízesben lévő erdőbírák kötelességeknek ösmerjék hetenként minden napra kapu szerint kiparancsolni, hasonló módon az alsó tizesekbenis, az erdőbírák ezt a kötelességet ismerjék magukénak. Azon erdő őrző emberek, akik naponkint künn vannak őrizni, hazajövetelik után még azon napon este az őköt kirendelő erdőbírónak jelentést tegyenek arról, hogy ösmertek é kárt vagy nem. ... Mely ezen tilalmas erdejink őrző akármely névvel nevezendő ember légyenis az, aki valami tilalmasunkat pusztító embert meg tanálna és azzal alattomos békességre merészelne lépni, egy ezüst forintig fog büntetődni, a prévarikátor pedig a kártételének érdeméhez képest büntettetik. Az erdő bírák pedig köteleztetnek a magok kötelességeknek megfelelni, úgy hogy minden héten háromszor négyszer után vigyázzanak az erdő őrzőknek, aki ezen ... kötelességet elmulassza, az egy Rênes forint büntetés terhe alájön, mint az erdő őrzők.''''

1 1880. február 22-én Jenőfalva tizes szabályozta a kapuszám utáni erdőőrzést: „... minden erdő őrző reggel mennyen ki erdő őrizni, üljön estig, haza jövetele alkalmával a 'fő erdő bírónak jelentsen a történtekről, ha az alerdőbíró ki nem parancsolná az erdő őrzőt, fizet első esetnél 1 forintot, ...ha ki nem menne őrizni, akit parancsolt az is fizet 1 forintot. Ezen eljárásról köteles a fő erdő bíró naplót vezetni, 's minden hó végével annak tartalmát a ' tizes eleibe terjeszteni. Erdő őrzeni pedig régi szokás szerint mindenki páltzával mennyen. Nem szabad fejszével mennV

lx A fenti két idézet, Háromtizes 1842. évi és Jenőfalva tizes 1880. évi határozata tulajdonképpen tartalmazza a szerre történő erdőőrzés rendjének legfontosabb elemeit. Talán az erdőőrzés idejének és a kiparancsolás rendjének kérdésköre érdemel még némi kiegészítést. Bár volt példa nyári erdőőrzésre is, a kapuszám szerinti erdőpásztorolás kötelezettsége jobbára a téli hónapokban sújtotta a tizestagokat. A komolyabb falopások télen történtek, akkor jobban kellett vigyázni a tilalmasra, mint nyáron. Másrészt nyári dologidőben nagy nehézségekbe ütközött volna a férfiak kiparancsolás a az TA.K.6. П.,-ТА. К. 7. 23. TA. M. 1.34. TA. H. 7. 9. TA. J. 1.200. 210